Egyre több községközpontban oldják meg rövid idő alatt a közművesítést, így megszűnik egyik legnagyobb akadálya annak, hogy hazai avagy éppen külföldi vállalkozók valamelyes befektetést eszközöljenek. Van azonban e folyamatnak egy nehezen áthágható akadálya: mégpedig a nadrágszíj-parcellákra felaprózott, a település belterületéhez közel fekvő dűlők, mezőrészek.
— Hogyan lehet ilyen körülmények között fejleszteni, ipari, agráripari, könnyű- vagy élelmiszeripari egységeket telepíteni, amelyek a helyi munkaerőt fogják majd felhasználni, enyhíteni az egyre súlyosbodó vidéki munkanélküliségen? — kérdeztük Nyáguly Vilmos polgármestertől.
— Nálunk például a falu felső részén nagyon keskenyek a földparcellák. Ahhoz, hogy ott valamilyen befektetés céljára mondjuk egy húszhektáros területet — a befektető kérésére — fel lehessen ajánlani, szinte lehetetlen. Nem túlzás, hogy ennek kivitelezéséhez a vásárlónak sok tíz emberrel, tulajdonossal, gazdálkodóval kell majd tárgyalnia. Ez az örökölt helyzet, mondhatnám, áldatlan is, senkinek sem jó, egy adott pillanatban senkinek sem lesz jó. Megértjük, hogy ez volt a magánvagyon visszaszerzésének egyik módja, ám egyfajta tagosításra ebből a célból mindenképpen szükség lesz — ha nem ma, akkor holnap! Gábor Géza tanácstag kollégánk azt javasolta, hogy írjunk ki népszavazást erről. A lakosság maga döntsön afelől, hogy maradnak-e továbbra is a feudális viszonyok, vagy elképzelhető a gépesítés szempontjából is előnyös egyfajta tagosítás, ami majd előrelépés lesz a modernebb mezőművelés felé is. Milyen más lenne a helyzet, hogyha, mondjuk, egy családnak maximum két helyen lenne földbirtoka, amelynek talajviszonyai legalább olyanok, mint a tagosítás előtti parcellákon, vagy valamivel jobbak is. Nálunk például van olyan család, amely a Tatárúti mezőrészben három-négy helyen birtokol földet.
— Ha egyáltalán kiírjuk majd a tagosítást célzó népszavazást, elképzelhető, hogy nem szavazza azt meg minden földtulajdonos, de be kell látni, hogy ez az út, mely tagadhatatlanul a jövő felé tart — tette hozzá a polgármester.
Azt is megtudtuk, hogy a földek nagy hányada parlagon hever, ám a sajátos székely konzervativizmus odáig hatol, hogy kijelentse a ma embere: márpedig ez a nagyapámé volt, és ha nem is terem, ez az enyém, nem cserélem el, nem adom el! Az önkormányzat bízik abban, hogy jobbra fordul rövidesen a helyzet. A ravatalozóház építését is sokan ellenezték annak idején, de amikor már elkészült, megváltozott a hozzáállásuk. A hazai földosztás módja már visszafordíthatatlan folyamat, s Újfaluban még mintegy negyven visszaigénylési iratcsomó vár megoldásra.
