Mielőtt megkezdődött a meghallgatás, a prefektus elmondta: azért döntött a kihelyezett fogadónapok mellett, hogy az embereknek ne kelljen a megyeközpontba utazniuk, ezentúl minden hónap első hétfőjén Sepsiszentgyörgyön tart meghallgatást, a másodikon pedig a megye városaiban, illetve a nagyobb községekben. Hétfőn húsz kézdivásárhelyi, bélafalvi, torjai, lemhényi és zabolai panaszos, zömében nyugdíjas várt a sorára türelmesen a városháza első emeleti folyosóján levő padokon.

Panaszkodtak a kiskirály községvezetőkre

Többen már számtalan esetben jártak a prefektúrán régebb és most is. A bélafalvi Boldizsár Béla, a zabolai Kónya Albert és a torjai Albert Teréz panasza megjelent lapunk május 15-i számában, ezeket most nem ismételjük meg. Már nem bíznak senkiben — mondották többen —, minden reményük a prefektusban. Amikor a kormánymegbízottat értesítették arról, hogy a városházán két újságíró — a Háromszék és a Székely Újság munkatársa — is várakozik, mert szóba akar állni a panaszosokkal, behívott a tanácsterembe, hogy vegyünk részt a négy és fél órás meghallgatáson. Akik nem tudtak románul, azoknak Maria Magdalena Sőci, a prefektusi hivatal kancelláriájának tanácsadója fordított. A panaszok több mint kilencven százaléka erdők és szántóföldek visszaszolgáltatásával kapcsolatos volt, a legtöbb Torjáról és Zaboláról. Helyszűke miatt csupán tallózunk a Kézdivásárhelyen felmerült panaszok közül.

Márk Mária kézdivásárhelyi nyugdíjas egy Barátoson közel kilenc éve használt földterület miatt kereste fel a prefektust. A polgármester azért nem állíttatja ki a birtoklevelet — mondotta a panaszos —, mert a községházával szemben található kert egy részét éppen ő használja. Annak idején ugyancsak erre a területre építettek fel két tömbházat. Természetben csupán a neki visszajáró föld egy részét kapta vissza, a többivel kárpótlási listára került. Szüksége lenne a birtoklevélre, mivel egyik unokatestvérével földet szeretne cserélni. A prefektus megígérte, hogy a barátosi községházán fogja ellenőriztetni a felmerült panaszt, és június 5-ig írásban értesíti Márk Máriát.

Sípos B. Sándor kézdivásárhelyi nyugdíjas illyefalvi és kézdiszentléleki földes panasszal érkezett. Elhunyt édesanyja után 5,13 hektár szántóföldet és 5,75 hektár erdőt igényelt vissza Illyefalván. 2005-ben és idén ismét kérte a neki visszajáró területeket, de még válaszra sem méltatták. Kézdiszentléleken évek óta kilincsel a községházán, eredmény nélkül, használja ugyan a földet, de nincs róla birtoklevele. A prefektus érthetetlennek tartja azt, hogy a burgonyakísérleti állomástól kormányrendelettel legutóbb visszakapott 240 hektár szántóból Kézdiszentlélek és Kézdivásárhely egy árt sem kapott, hogy ki tudja elégíteni a jogos kérvényezőket, mivel az egész területet Torjának mérték ki, holott a kormányrendelet nem erről szólt, csak azoknak a torjaiaknak járt volna az állomás területéből föld, akiknek eredetileg is ott volt.

Eltűnt a föld

Domokos József nyugdíjas matematikatanár a Torjai út jobb oldalán közel húsz évig használt földje eltűnését panaszolta el. Addig mérték és újramérték a parcellákat, majd két éve valakinek ott negyven árról birtoklevelet adtak, és kimérték neki a földet, hogy ő tavasszal arra ébredt, más műveli az anyósától örökölt földjét, habár a területről neki van birtoklevele. Két hónapja jár a városházára, de csak az ígéretekkel maradt. Senki nem tudja megmondani, mi történt, ki mérte újra a parcellákat. A prefektus azt javasolta, forduljon a bírósághoz, és kérje, hogy helyezzék vissza tulajdonjogába.

A volt faluházát kéri vissza

Mátyás Mária lemhényi lakos a volt faluházat kérte és kapta vissza 2008 januárjában végleges bírósági döntéssel, de a birtokba helyezésre azóta sem került sor, mivel a polgármesteri hivatal álláspontja szerint a visszaigénylés nem jogszerű, a bizonyítékok más ingatlanra vonatkoznak. Elmondása szerint 2002-ben adta be visszaigénylési kérését a lemhényi községházára, bizonyítékként a bíróságon nagyapja, Barbócz József nevére 1911-ben kiállított építkezési engedély mellett két tanúval bizonyította, hogy nagyapja abban az épületben lakott. Jelenleg három család lakik albérlőként az ingatlanban. Létezik tehát egy végleges bírósági döntés, amit nem akarnak végrehajtani — panaszolta. A legfelsőbb bíróság által neki megítélt 900 lejes perköltséget sem kapta vissza. Az ügy megoldásához kérte Mátyás Mária a kormánymegbízott segítségét. „Én nem akarok senkinek rosszat, de ilyent nem lehet csinálni" — mondta. Amikor kiszállnak Lemhénybe ellenőrizni a panaszt, akkor Mátyás Máriát is értesítik, hogy menjen a bizonyító iratokkal a községházára — közölte a prefektus.

Nem harminc, hanem tíz nap alatt kell válaszolni

Buzogány Gizella kézdivásárhelyi nyugdíjasnak sürgősen bizonyító iratokra lett volna szüksége a hagyatéki tárgyalás lebonyolításához, ötször is járt a torjai községházán, de azt mondták neki, hogy harminc napon belül kapja meg a választ beadványára, holott a törvény értelmében a határidő tíz nap.

A városháza új szárnyára kér kárpótlást

Kiss Mária kézdivásárhelyi nyugdíjas a városháza tőszomszédságában található új épületszárnyat és a polgármesteri hivatal udvarának egy részét kéri vissza, azaz kárpótlást szeretne ezekért kapni. A vitatott területen nem állt épület, csak egy kerítés létezett, később építettek rá — mondotta, és igazát egy Bodgán Elemér által készített, Beke Ernő Üdvözlet Kézdivásárhelyről című könyvében szereplő képeslappal próbálta bizonyítani. Nem történik előrelépés a kárpótlás terén, egy helyben topogunk — mondotta a panaszos.

Zabolai panasz

Finna László Zaboláról azt panaszolta el a prefektusnak, hogy a községháza mögötti területét annak idején államosították, és közel húsz évvel a rendszerváltás után hallani sem akarnak arról, hogy neki azt természetben visszaszolgáltassák. Panaszával többször járt a prefektúrán, a községházán, de nem történt semmi, a területet sem adták vissza, birtoklevelet sem hajlandók számára kiállítani.

Törvénytelen építkezések a Katrosában