Lezajlott, megint vége, és újra várhat szinte egy teljes évet a háromszéki középiskolás diákság. Fel is tehetnénk azt a kérdést, hogy miért nem történik meg egy évben legalább kétszer ez az esemény? Hogy miért, azt nem tudja senki, de lehet találgatni! Sok sikert minden kedves olvasónak! Na de egy biztos, ha visszagondolunk az elmúlt néhány évre, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy jövőre is megrendezik, mert hogy nézne ki, ha mégsem. Olyan hagyománnyá alakult, hogy ezt már nem lehet kitörölni a háromszéki diákok emlékeiből.
Na, de visszatérve a tejútrendszerbe, a Föld nevű bolygóra, és még lehetne sorolni szépen lassan a koordinátákat, de inkább egyet ugorjunk, mert a végén még elalszik valaki olvasás közben, és ezt senki sem szeretné. Tehát Sepsiszentgyörgy, Háromszéki Diáknapok. Valószínű, minden sepsiszentgyörgyi lakosnak ismerős ez a fogalom, de ha mégsem, akkor hamar eszébe fog jutni. Szóval, az az esemény, amikor megközelítőleg háromszázhúsz diák rohangál egyszerre három napon keresztül a város minden zugában. Hol apró papírdarabokat gyűjtögetve Mári néni kardvirágbokrából vagy esetleg Pista bácsi csatornájából, de még az is előfordult idén, hogy ez a szorgos kezű fiatalság összegyűjtötte a városban felhalmozódott cigarettacsikk-állományt. Természetesen, ez mindenkinek jó érzés volt, hogy végre két napig nem volt annyi csikk a földön, mint általában. De ez még mindig csak kis ízelítő volt a diáknapokból, hiszen ez az esemény izgalmasabb és sokkal összetettebb, mint egy Csapd le csacsi vagy Pityipalkó a kártyajátékokban.
Csütörtök délelőtt van. Egyre nagyobb a hőség. Az elmúlt néhány évhez hasonlóan idén is a csillagnál (Erzsébet park) volt a gyülekezés. Sokan értetlenkedve nézték ezt a sok őrjöngő fiatalt, de egyszer s mindenkorra a déli harangszó előtt elkezdődött a nagy, várva várt felvonulás. Volt itt zászlólengetés, ordítozás, himnuszharsogás, dob, kereplő még egy zenélő, tuningolt Trabant is, és nem utolsósorban háromszázhúsz középiskolás, valamint ne feledkezzünk meg a versenyszervező bizottságról sem, mely több mint fél évig dolgozott azon, hogy mindez létrejöhessen. Egy kis gyalogtúra után e nagy csapat kiérkezett a 4-es kilométerkőhöz, a kőszínpadhoz, a majális helyszínére.
A majálist teljes mértékben denotatív értelemben kell felfogni, mert lényegében pont olyan, mint egy klasszikus majális, csak méretekben egy kicsit nagyobb, és sok érdekes programmal kitöltve, hogy ne unatkozzanak a versenyzők. Miután minden csapat megtalálta a megfelelő helyet a letelepedéshez, rövid megnyitóbeszéd után megkezdődtek a csapatok bemutatkozó előadásai. Volt itt bőven mindenféle kategóriából, de fogjuk rá, hogy mindenki kreatív és érdekes bemutatkozóval állt elő. Ezt követte néhány érdekes versenyszám: Piff-paff-puff, Labda a karikában, Kincsvadászat, Élő bowling, Piramisépítés a csapattagokból és még sok más játék. Talán a legfontosabb a gasztronómiai vetélkedő.
Nem töltöttkáposzta-maratont vagy pityókatokány-főző versenyt kell ezalatt érteni, mert ez a versenyszám inkább keleti vonásokat hordozott, mintsem az erdélyi konyha jellemzőit, hiszen rizsből, fagyasztott zöldségből és virsliből kellett valami csodálatosat előteremteni. Nagyjából mindenki időre készítette el kisebb nagyobb sikerrel a remekművet, hogy a zsűri kiértékelje, de ezt követően, mint az éhező etiópiaiak, úgy ugrottak, hogy felfalják a maradék mennyei mannát. Sajnos, ez az eseménysor hamar eltelt, mindenki hazavonult, de nem sok idő maradt pihenésre, mert este kilenc óra tájt megkezdődött a Lepkézés. Ez abból áll, hogy apró papírdarabokat kell gyűjteni a város minden szegletéből egészen éjfélig. Az a lényege, hogy minél több papírkát gyűjtsön össze a csapat, mert minden darab papír kisebb-nagyobb pontot ér. Van, aki szereti ezt a versenyszámot, és van, aki nem, de immáron minden évben megrendezik, tehát kihagyni nem lehet, mert hagyomány.
Másnap. A pénteki nap a kultúráé, legalábbis diáknapok alatt. Reggel kilenctől körülbelül este hétig mindenféle érdekes versenyszám a Tanulók Háza udvarán: szövőszékkészítés, a Tanulók Háza domborművének megalkotása, űrhajóépítés, nagyapó zenefájának megépítése, fűszerből űrlényt kellett kirakni, és ezzel párhuzamosan zajlott a fejvadászat. Este megint csak nem volt lehetőség pihenésre, mert kilenctől megkezdődött a szarkaest. Idén cigarettacsikket kellett gyűjteniük a csapatoknak. Nem mindenki örült ennek, de azért jó volt, és hasznos.
Harmadik a sportnap. Ez a nap nem feltétlenül a fizikai megpróbáltatásról szólt, de azért nem hagyták ki a szervezők. Mindenféle kreatív játék mellett helyet kapott a futball, ami nem hasonlított teljesen az eredetire, na meg hogy is maradhatott volna el a kosárlabda, hiszen napjainkban egyre népszerűbb Sepsiszentgyörgyön. Este hétkor megkezdődött a várva várt gála a Tamási Áron Színházban. Ennek moderátora a jól ismert Tóth Szabolcs (TSZ) kolozsvári humorista volt. Nem is kell mesélni, hiszen hozta a formáját, éppen ezért volt alkalom a nevetésre. A gála arról szól, hogy a három nap alatt az első öt legtöbb pontot elért csapat újra megmérkőzik egymással a háromszéki diáknapok legügyesebb csapata címért. A bejutott csapatok: Ördögfiókák, Bubis Banzáj, Fekete Lakkcipő, Gyilkos Hangyák, valamint a Csodaszarw. Különböző megpróbáltatások árán, persze, nagy izgalom volt, de végül a Gyilkos hangyák csapata vitte el a legügyesebb csapat címet.
Reméljük, jövőre is megrendezik. Köszönet a Háromszéki Diáknapok szervezőcsapatának, hogy néhány éve mindig újabb és újabb meglepetésekkel állnak elő, és felejthetetlen élményt nyújtanak a háromszéki diákoknak.
Pakot Áron
