Na, de visszatérve a tejútrendszerbe, a Föld nevű bolygóra, és még lehetne sorolni szépen lassan a koordinátákat, de inkább egyet ugorjunk, mert a végén még elalszik valaki olvasás közben, és ezt senki sem szeretné. Tehát Sepsiszentgyörgy, Háromszéki Diáknapok. Valószínű, minden sepsiszentgyörgyi lakosnak ismerős ez a fogalom, de ha mégsem, akkor hamar eszébe fog jutni. Szóval, az az esemény, amikor megközelítőleg háromszázhúsz diák rohangál egyszerre három napon keresztül a város minden zugában. Hol apró papírdarabokat gyűjtögetve Mári néni kardvirágbokrából vagy esetleg Pista bácsi csatornájából, de még az is előfordult idén, hogy ez a szorgos kezű fiatalság összegyűjtötte a városban felhalmozódott cigarettacsikk-állományt. Természetesen, ez mindenkinek jó érzés volt, hogy végre két napig nem volt annyi csikk a földön, mint általában. De ez még mindig csak kis ízelítő volt a diáknapokból, hiszen ez az esemény izgalmasabb és sokkal összetettebb, mint egy Csapd le csacsi vagy Pityipalkó a kártyajátékokban.

Csütörtök délelőtt van. Egyre nagyobb a hőség. Az elmúlt néhány évhez hasonlóan idén is a csillagnál (Erzsébet park) volt a gyülekezés. Sokan értetlenkedve nézték ezt a sok őrjöngő fiatalt, de egyszer s mindenkorra a déli harangszó előtt elkezdődött a nagy, várva várt felvonulás. Volt itt zászlólengetés, ordítozás, himnuszharsogás, dob, kereplő még egy zenélő, tuningolt Trabant is, és nem utolsósorban háromszázhúsz középiskolás, valamint ne feledkezzünk meg a versenyszervező bizottságról sem, mely több mint fél évig dolgozott azon, hogy mindez létrejöhessen. Egy kis gyalogtúra után e nagy csapat kiérkezett a 4-es kilométerkőhöz, a kőszínpadhoz, a majális helyszínére.

A majálist teljes mértékben denotatív értelemben kell felfogni, mert lényegében pont olyan, mint egy klasszikus majális, csak méretekben egy kicsit nagyobb, és sok érdekes programmal kitöltve, hogy ne unatkozzanak a versenyzők. Miután minden csapat megtalálta a megfelelő helyet a letelepedéshez, rövid megnyitóbeszéd után megkezdődtek a csapatok bemutatkozó előadásai. Volt itt bőven mindenféle kategóriából, de fogjuk rá, hogy mindenki kreatív és érdekes bemutatkozóval állt elő. Ezt követte néhány érdekes versenyszám: Piff-paff-puff, Labda a karikában, Kincsvadászat, Élő bowling, Piramisépítés a csapattagokból és még sok más játék. Talán a legfontosabb a gasztronómiai vetélkedő.

Nem töltöttkáposzta-maratont vagy pityókatokány-főző versenyt kell ezalatt érteni, mert ez a versenyszám inkább keleti vonásokat hordozott, mintsem az erdélyi konyha jellemzőit, hiszen rizsből, fagyasztott zöldségből és virsliből kellett valami csodálatosat előteremteni. Nagyjából mindenki időre készítette el kisebb nagyobb sikerrel a remekművet, hogy a zsűri kiértékelje, de ezt követően, mint az éhező etiópiaiak, úgy ugrottak, hogy felfalják a maradék mennyei mannát. Sajnos, ez az eseménysor hamar eltelt, mindenki hazavonult, de nem sok idő maradt pihenésre, mert este kilenc óra tájt megkezdődött a Lepkézés. Ez abból áll, hogy apró papírdarabokat kell gyűjteni a város minden szegletéből egészen éjfélig. Az a lényege, hogy minél több papírkát gyűjtsön össze a csapat, mert minden darab papír kisebb-nagyobb pontot ér. Van, aki szereti ezt a versenyszámot, és van, aki nem, de immáron minden évben megrendezik, tehát kihagyni nem lehet, mert hagyomány.

Másnap. A pénteki nap a kultúráé, legalábbis diáknapok alatt. Reggel kilenctől körülbelül este hétig mindenféle érdekes versenyszám a Tanulók Háza udvarán: szövőszékkészítés, a Tanulók Háza domborművének megalkotása, űrhajóépítés, nagyapó zenefájának megépítése, fűszerből űrlényt kellett kirakni, és ezzel párhuzamosan zajlott a fejvadászat. Este megint csak nem volt lehetőség pihenésre, mert kilenctől megkezdődött a szarkaest. Idén cigarettacsikket kellett gyűjteniük a csapatoknak. Nem mindenki örült ennek, de azért jó volt, és hasznos.

Harmadik a sportnap. Ez a nap nem feltétlenül a fizikai megpróbáltatásról szólt, de azért nem hagyták ki a szervezők. Mindenféle kreatív játék mellett helyet kapott a futball, ami nem hasonlított teljesen az eredetire, na meg hogy is maradhatott volna el a kosárlabda, hiszen napjainkban egyre népszerűbb Sepsiszentgyörgyön. Este hétkor megkezdődött a várva várt gála a Tamási Áron Színházban. Ennek moderátora a jól ismert Tóth Szabolcs (TSZ) kolozsvári humorista volt. Nem is kell mesélni, hiszen hozta a formáját, éppen ezért volt alkalom a nevetésre. A gála arról szól, hogy a három nap alatt az első öt legtöbb pontot elért csapat újra megmérkőzik egymással a háromszéki diáknapok legügyesebb csapata címért. A bejutott csapatok: Ördögfiókák, Bubis Banzáj, Fekete Lakkcipő, Gyilkos Hangyák, valamint a Csodaszarw. Különböző megpróbáltatások árán, persze, nagy izgalom volt, de végül a Gyilkos hangyák csapata vitte el a legügyesebb csapat címet.

Reméljük, jövőre is megrendezik. Köszönet a Háromszéki Diáknapok szervezőcsapatának, hogy néhány éve mindig újabb és újabb meglepetésekkel állnak elő, és felejthetetlen élményt nyújtanak a háromszéki diákoknak.