Az ország egyetlen magyar nyelvű délutáni színészosztálya ezelőtt két évvel indult, és idén nyáron ballag az első évfolyam. A két év alatt számos rendezvényen vett részt, és az éppen bécsi világfesztiválra készülő Osonó Színházműhely művészeinek egy része is ebből az osztályból került ki.

Elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a Művészeti Népiskola első színészgenerációjaként lépjük át az iskola kapuit. Az utolsó vizsgák közül a spontánbeszéd-készség fejlesztését emelném ki, ahol magunkra csodálkozva uraltuk a fantázia, a kommunikáció és a játék tudományát. A végzős osztályból sokan nem színművészeti egyetemre készülünk, ez a tény is azt erősíti meg, hogy nem az osztály szakmai vonzása miatt iratkozunk ide. Keressük önmagunkkal és a világgal való viszonyunkat. Gondolkodó, érzéseinket és gondolatainkat kifejezni, adott esetben megvédeni tudó emberekké szeretnénk válni. Ebben segít ez a képzés, amelyre meglátásom szerint nagyon nagy szükség van ebben a szegényes tanügyi rendszerben, ahol a játék és a belső világ feltárása nagyon távoli gondolat.

Visszatekintve az elmúlt két évre, nagyon jó döntés volt kamasz fejjel (Csíkszeredából) Szentgyörgyre költözni, többek között e képzés végett. Ugyanis itt megtaláltam saját határaim feszegetésének lehetőségét, felfedeztem magamban a hitet, a szenvedélyt. Az osztály nyújtotta lehetőségek által megtanultam azt, hogy a színház nem a színpadon kezdődik, valahol sokkal mélyebben. Megtanultam kommunikálni, felelősséget vállalni, legyőztem a görcseim okozta akadályokat, felszabadultam. Mindezt a színház ürügyén egy olyan színészosztályban, amiért valóban nem túlzás 60 kilométerrel errébb költözni.

Mint az első végzős generáció tagja, feladatomnak érzem felhívni a figyelmet a szeptemberben újra induló színészosztályra (első évre) a Művészeti Népiskolában.

Bartha Loránd