A tejleadás az állattal született feltétlen reflex, tehát az állat akaratától független. A képződött tej maradéktalan leadásához ez a reflex nélkülözhetetlen. Természetes viszonyok között a reflexet a borjú szopása váltja ki. Röviddel születése után a borjú megkeresi az anyja tőgyét, szájába veszi, és szopni kezd. A borjú szájában a belső hőmérséklet 38—40 fok körüli, ez a hőmérséklet mint inger hat a tőgybimbó felületén levő idegvégződésekre. Ugyanakkor a borjú szopás közben döfködi a tőgyet, valósággal masszírozván azt. Ez is a tőgy felületén levő idegvégződéseket ingerli.

Mindezek elindítják a feltétlen tejleadási reflexfolyamatot. Az ingerek által kiváltott ingerület a tőgyből az idegpályákon át a gerincvelőbe jut. Innen két úton halad tovább. Egyrészt közvetlenül áttevődik a mozgatóidegekre, és ezeken át visszajut a tőgybe. Így az idegi úton kialakult reflex eredményeképpen a tejutak kitágulnak, nagyobb mennyiségű tej befogadására alkalmassá válnak, illetve a tej gyorsabb lefolyását teszik lehetővé.

Az ingerület másik útja az agyba vezet, és ekkor lép fel a tejleadás folyamatában a hormonális hatás. Az agyfüggelékben oxitocin hormon termelődik, ez bekerül a véráramba, és eljut a tőgybe. A hormon hatására a tejtermelő sejteket körülvevő kosársejtek összehúzódnak, a tejet a tejutakba és tőgymedencébe préselvén. A tej beáramlásának jól látható külső jele, hogy a tőgy és a tőgybimbók feszessé, duzzadttá válnak, esetleg, ha gyenge a záróizom, a tej csepegni kezd. A tejbeáramlás azonban egyéb feltételes (akarattól függő) reflex hatására (pl. a tehén meglátja a borját, érzi a szagát, hallja a hangját stb.) is megindul, illetve megindulását ezek is befolyásolják. Idővel ezek a képek rögződnek az agyban, összekapcsolódnak a borjú szopásával, és a tejleadás már a borjú látására, szaglására stb. bekövetkezik.

A gépi és kézi fejéskor a borjú által keltett ingereket a fejéssel kapcsolatos ingerek helyettesítik. Ezek hatására ugyancsak feltételes reflexek alakulnak ki. Ha a borjút elvesszük az anyjától, egy-két napig a tehén általában nyugtalan, bőg a borja után, megtörténik, hogy nem adja le rendesen a tejet. Pár nap elteltével azonban a fejés, a langyos vízzel történő tőgymosás, a kézi masszázs a borjú szopását helyettesítő feltételes reflexszé válik, és kiváltja a tejleadást. A fejő látása, a fejéssel kapcsolatos zajok, a fejőgépek zörgése, a vákuumszivattyú elindítása, a fejés idejének pontos kezdése stb. is kiváltó inger. Azok az ingerek váltják ki a tejleadást, amelyeket a fejés azonnal követ.

Jelentős szerepe van a tejleadásban az időnek is. Ha nem tartjuk be pontosan a fejés kezdetének megszokott időpontját, számos tehén csak nehezen vagy maradékosan adja le a tejet. A tejleadás beindulásához fél-másfél perc szükséges az inger jelentkezése után, és a tejleadást segítő oxitocin hatása csak 6—8 percig tart. Tehát ez idő alatt el kell végezni a fejést, ellenkező esetben a hormonhatás megszűnik, és csak a vastag tejutakban, a tőgymedencében levő tejet fejhetjük ki. Fontos a helyes és pontos előkészítés, így nagy mennyiségű oxitocin kerül a vérbe, ami teljes tejleadást eredményez. Tehát ne sajnáljuk a tőgyelőkészítésre fordított időt, hiszen, mint ismeretes, a tej zsírfoka a fejés végén nő, az utolsó tejsugarakban elérhetvén a 8—10 százalékot is.