Kampánynyitó felvonulás
Ady híres versének címét egy kérdőjellel megtoldva ennek napi időszerűsége miatt idézzük. A magyar tunyaságot ostorozó költeményt az juttatta eszünkbe, hogy az erdélyi magyarság — de a vajdasági, felvidéki és kárpátaljai is — olyan sok kérdőjeles sorskérdések előtt áll, amelyek azt fogják eldönteni majd, hogy képes lesz-e önmagát, illetve saját alapvető érdekeit egy erősödő és tekintélyét tekintve gyarapodó Magyarország s az elszakított nemzetrészek magyar képviselőivel együtt az Európai Parlamentben kellő súllyal képviselni, vagy kellő ,,minőségű" és létszámú képviselet híján önmagát, illetve nemzeti érdekeit veszejtve eljelentéktelenedik, és még inkább kiszolgáltatja magát a Kárpát-medencében újra bujálkodó nacionalizmusoknak.
Más szóval: képes lesz-e drága — sok esetben kényszerű munkanélküliségének — idejéből néhány percnyit kiszakítani, és június 7-én európai parlamenti képviselőt választani, vagy a ,,hőkölés népeként" kábán és aléltan szemléli, hogy ,,minden igának barmaként", másodrendű állampolgárként, megfogyva és megtörve tengesse életét.
Érvényt tudunk-e szerezni a Legyen négy képviselőnk Európában! jelszónak a Magyar Összefogás Napján, vagy más nyelvű pacsirták énekelnek majd helyettünk Európa egén, Voltaire Candide művének Pangloss doktorával mondva, hogy minden a legeslegszebb ezen a legeslegjobb világon?
A választási kampány nyitó napján Sepsiszentgyörgyön az EP-képviselőjelöltek társaságában az állomás felől jövet volt alkalmunk megfigyelni, kik állnak vagy haladnak a kampánybollyal egy ütemre, kik nézik ezt a kivonulást a tömbházak erkélyablakaiból.
Szögezzük le: a közemberek. Ha úgy tetszik: a közmagyarok. A finnyás értelmiség zömének derogált kiállni a placcra. Azok is otthon morogtak, akik apró vagy nagy személyi és kiscsoportos sérelmeiket túldimenzionálva, önerejüket feledve lemondtak arról, hogy a nemzet alapvető kérdéseiben ,,erőt szegezzenek erőnek". Az első jelentős kivonulás utcai tömegét is az ,,hizlalta" — szerencsére — olyan nagyságrendűre és olyan látványosra, mint amilyen volt, hogy a háromszéki falvakról szervezetten besereglett mintegy kétezres tömeg. A második sepsiszentgyörgyi nagygyűlésen ők már nem voltak jelen — és ez meg is látszott a főtéren.
Valóban arról lenne szó, hogy az otthon maradókat ,,Betyár urai így nevelték, / Nem rúg vissza, csak búsan átkoz, / S ki egyszer rúgott a magyarba, / Szinte kedvet kap a rúgáshoz?" Igaz lenne, hogy ,,Ma is itt ül lomhán, petyhüdten, / Fejét, jussát, szívét kobozzák, / S ha néhányan nem kiáltoznánk, / Azt sem tudná, hogy őt pofozzák?"
Valóban ,,ebsorsot" akarunk magunknak?
Én június 7., a Magyar Összefogás Napja után szeretném nyilvánosan megkövetni olvasóinkat Ady nemzetostorozó versének idézéséért, mert kiderül majd az, amiben én nagyon bízom, hogy ez nem a hőkölő harcok népe, apró khánok révén nem minden igának barma, hanem harcát végigharcolva felmutatja magyar magát a Kárpát-medence egészében Európának és a világnak.
És világlátásra való tekintet nélkül elmegy szavazni, s azok ellenében helyezi el a szavazólapra a pecsétet, akik Trianon nemzettipró igazságtalanságait megtetézve, szószegésben évszázad óta jeleskedve el akarnak előbb jelentékteleníteni, és később Európa színes etnikai palettájáról is törülni bennünket.
