Nyolcvanöt esztendővel ezelőtt hantolták el a sepsiszentgyörgyi vártemplomi temetőben. Író, költő és zeneszerző volt. Homoródszentmártonban született 1855-ben. A Polgári Hadi Érdemkereszt II. osztálya és a Koronás Arany Érdemkereszt tulajdonosaként, a Sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet elnökeként árvák, víz- és tűzkárosultak segítője volt, a Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda egyik alapítója.
Történelmi regényei, dalkompozíciói, operettjei ma is értéket képviselnek. Irodalmi művei: Asszony átka az asszony (regény, Sepsiszentgyörgy, 1922), Simonyi óbesterné (Brassó, 1925), Emlékezzünk régiekről. Regék, mondák (Kolozsvár, 1910), Régi alakok, régi szenvedélyek (Sepsiszentgyörgy, 1922). Népszerű, megzenésített költeményei tizenkét füzetben jelentek meg. Ő szerezte a Magyar ábránd című zongorajátékot, egyik operettjének szövegét Beksics Gusztávné írta. Utóbbival avatták 1899-ben a városháza restaurált dísztermében felállított állandó színpadot. Műsoros rendezvényeinek bevételéből segítette a Székely Nemzeti Múzeum épületének befejezését és a városban ma is működő toronyóra szerkezetének beszerelését. Levelezést folytatott Mikszáth Kálmánnal, akit meghívott a helyi nőegylet egyik rendezvényére. Országos sikere volt annak az ünnepélynek, amelyet Jókai Mór írói pályájának fél évszázados jubileumán rendezett. Elhunytakor a város halottjaként búcsúztatták a múzeum díszterméből. Férjével — Nagyernyei Kelemen Lajossal, aki Háromszék vármegye főügyésze volt — egy gondozatlan sírban nyugszik a Lila-kertben. Újabban róla nevezték el a Sepsiszentgyörgyi Öregek Otthonát.
