Az addig ellenzékben ,,harcoló", kispadon ülő párt parlagon heverő potentátjai, ,,szakértői" (mert bár azok lennének) tömött sorokban indulnak el az állam zsíros állásai felé, elvégre ők vannak hatalmon, a ki nem mondott, de szokásjogként elkönyvelt honfoglalás négyévente megtörténik, s esetünkben most, amikor hosszú idő után az RMDSZ nincs kormányon — mindenki eldöntheti, érdemes volt-e benne lenni, vagy kívülről támogatni az esetleges s változó kormánykoalíciókat?! —, sorra bocsátják el vezető állami tisztségviselőit, olyan hévvel, hogy joggal beszélhetünk ,,etnikai tisztogatásról", és feltehetjük a kérdést: egyáltalán mi a teendő? Hévvel, bosszúvággyal nyomulnak a régóta kispadon ülő s az RMDSZ-t árulással vádoló szociáldemokraták, de ugyanilyen hévvel és bosszúvággyal a demokraták is, akiknek kifejezetten csípte a szemét, hogy az elmúlt kormányból való kiválásuk után az RMDSZ a liberálisokkal maradt a kisebbségi kormányban.

Itt ütnek vissza az örökké esedékes, de időben elnapolt és elvermelt törvények. Mert az állam és intézményei normális működésének szempontjából az lenne a természetes, ha ezekre a kormányváltások utáni, lavinaszerűen bekövetkező vezető- és tisztviselőmozgásokra nem kerülne sor. És a kormányhivatalokra is áll ez, a Fehér Házban, hogy mondjunk egy távoli példát, dolgozik olyan tisztségviselő, aki már öt elnököt ,,kiszolgált", de nem küldték el, mert közigazgatásban szerzett szakértelmére szükség volt. Nálunk négyévenként minden kormányban újratanulják ezt az éppen odakerülő politikusok. Ezért is akadozik, finoman kifejezve, a kormány és közvetve az állam normális működése.

A következtetés világos, a szakértőket meg kellene tartani, a szakértelmet a pártérdekek és a pártpolitikusok érvényesülési vágya elé kellene helyezni, míg az állami vállalatoknál a sokat hangoztatott európai normák szerint, versenyvizsgával kellene az esedékes vezetőcseréket megoldani. De erre egyébként még várni kell, hiányoznak a fontos törvények, amelyek szabályoznák az állam demokratikus működését. Hiányzik többek között a politikus vagy kormányhivatalnok, miniszter felelősségre vonásának törvénye, hiányzik az összeférhetetlenségi törvény, amely önmagában gátat vethetne a terjengő korrupciónak, ami polipként fojtogatja a politikával összekeveredő gazdasági életet, hiszen ha lenne Európában normális összeférhetetlenségi törvény, a politikusnak egyszer s mindenkorra, de legalábbis mandátuma idejére el kellene döntenie, mivel akar foglalkozni az elkövetkezőkben: üzlettel vagy politikával. Mert a kettő együtt nem megy.