Nyolcvan esztendeje született, hosszú évek óta nincsen köztünk, Róla is elmondható, hogy alkotóereje teljében, bartóki hasonlattal: ,,tele bőrönddel" ment el, noha élete utolsó, viszonylag nyugodtabb évtizedében sok mindent megvalósított nagyra törő elképzeléseiből, amelyek oly kitartóan foglalkoztatták.
Voltak nagy, visszatérő témái, mindenekelőtt Mikes Kelemen életműve, akiről drámát, kismonográfiát, egy Magyarországon kiadott, gyönyörűen illusztrált, sikeres biográfiát és több kötetre menő résztanulmányt írt, bábáskodván a hazai Mikes-kiadásoknál is.
Másik nagy visszatérő hőse Kemény Zsigmond volt, drámát és kismonográfiát írhatott Róla, de élénken foglalkoztatta a politikus és író Wesselényi Miklós életműve, a dráma után néhány évtizeddel, halála előtt, már nyugodtabb körülmények között írhatta Wesselényi-könyvét, érdekelte az erdélyi memoárirodalom is, a Vékára tett mécses című könyvnyi esszéje emlékirat-irodalmunkról szintén élete utolsó éveiben jelent meg a Pallas-Akadémia Kiadónál, akárcsak fontos, sok levelet, dokumentumot tartalmazó Németh László-könyve, a Benned rovom erdélyi adómat…
S ugyancsak a kilencvenes években, életének az alkotás szempontjából bizonyára legnyugodtabb évtizedében jelentette meg levelezését és emlékezéseit Cs. Szabó Lászlóról és Illés Endréről a kecskeméti Forrásban.
Noha írt nagy sikerrel játszott drámákat és egy időben, a hatvanas években elbeszéléseket is, sőt, van egy fiókban maradt regénye is, elsősorban mégis esszéírónak hitte magát, és joggal. Első nagy esszégyűjteményével, a Vándorútonnal tette le névjegyét, itt főként világirodalmi tárgyú írásait tette közzé, irigylésre méltó tájékozódását bizonyítandó, de külön elemzést igényelne férfias, komor színekben fel-felragyogó stílusa is.
Ő volt az első író, akit megismerhettem, kamaszkoromban vittem el hozzá verseimet, kedvesen fogadott, s haláláig látogathattam váltakozó lakásaiban, sokat beszélgettünk, ma is előttem van a kesernyés mosoly a sokat próbált férfiarcon. Reménytelennek látta törekvéseinket, a diktatúra bekeményedésével, a nyolcvanas években már meglehetősen borúlátóan ítélte meg a romániai magyarság helyzetét, de az is igaz, az események alakulása legborúlátóbb jóslatain is túltett.
Egy szép Mikes Kelemen-esszéjével emlékezünk Rá.