Sokat elárul, hogy szemben az országos tendenciákkal, a magyarság köréből ezúttal a tájékozottabb, városon élő lakosság mozdult meg jobban. Sokan elmentek szavazni, akik eddig nem érzeték fontosnak a véleménynyilvánítást, illetve olyanok, akik a kiábrándulás miatt maradtak távol az elmúlt évek voksolásaitól. Szép számmal akadtak, akik komolyan vették az elmúlt hetekben megfogalmazott ígéreteket, hisznek abban, hogy most végre politikusaink is hajlandóak a radikálisabb lépésekre, a magyar vezetők eltávolítása miatti tiltakozáshullám, az autonómiaharc folytatódik, és kiteljesedhet a magyar összefogás is. Vasárnapról hétfőre virradóra önbizalmunk kicsit helyrebillenhetett, de helyzetünk cseppet sem vált jobbá. Nem múlt el az etnikai tisztogatás veszélye, nem csökkent a kormánypártok helytartóinak arroganciája, nem bízhatunk abban, hogy a költségvetésből jut a székelyföldi tervek megvalósítására. Az elmúlt hetek, hónapok egyértelműen bebizonyították, amíg a román hatalomnak kiszolgáltatottjai vagyunk, sok jót nem remélhetünk, csak az autonómia, hogy magunk döntünk saját dolgainkról, szavatolhatja megmaradásunkat.

Nagy munka vár tehát a magyarság politikusaira, folytatniuk kell a kampányban kikövezett utat. Az erdélyi, a székelyföldi magyarságnak részlegesen sikerült legyőznie a közönyt, ám jelentősek elvárásai. Talán soha vissza nem térő lehetőség áll előttünk, most már tőlünk függ, tudunk-e élni vele. Sokan, nagyon sokan hajlandóak voltak még egy utolsó esélyt adni az RMDSZ-nek, de ha nem teljesíti a hozzá fűzött elvárásokat, nemcsak a pillanatnyilag visszanyert bizalmat, hanem jövőnket is eljátssza. A következő napok, hetek megmutatják, megértették-e: ez az elért eredmény valós üzenete.