Székelyszáldobos református lelkésze volt, akit harminc évvel ezelőtt ragadott el a halál. 1937-ben született a Hargita megyei Küsmödön. A székelykeresztúri, Orbán Balázsról elnevezett unitárius gimnázium végzettjeként iratkozott be a református teológiára.
Kulákcsalád gyerekeként büntetőszázadokban teljesített megalázó, erőt próbáló katonai szolgálatot. Kezdő lelkészként új parókiát épített a Zilah melletti Szilágyballán. Ötévi szolgálat után az erdővidéki Székelyszáldobosra kapott meghívást 1966-ban, ahol tizenegy évet szolgált felelősségérzettel. Az ő feladata volt a templomon esett, földrengés okozta károk kijavítása. A gyülekezet ma is őrzi emlékét. Itt nősült meg, és született három lánygyermeke. Vonzalmat érzett a költészet iránt, számos verset írt — Rangrejtve című verse Száldoboshoz kötődik (1969). A harangokkal kapcsolatos versek lelkes gyűjtője volt. Torzóban maradt gyűjteményét e sorok írójának ajándékozta, a Háromszéki harangok című kötethez fel is használta azt. Bensőséges barátság fűzte Geréb Attilához, a szintén verselő székelyudvarhelyi református lelkészhez, aki halála évfordulóján az Üzenet március 15-i számában verssel emlékezik rá. 1979-ben hunyt el 42 éves korában. Síremléke szülőfaluja templomkertjében található.
