A szekér lassan meghaladja az ökröket — mondták a faluban. A hasonlat nem rossz, mert valóban Besenyő az a falu, ahol id. Ambarus Gábornak egy pár szép ökre van. A helyzet visszássága, hogy a maksai önkormányzat pénzt kapott a falu bekötőútjának korszerűsítésére.
A Maksát Angyaloson át Gidófalvával, illetve az Oltfejen áthaladó DN-12-vel összekötő megyei rangú útból leágazó rész modernizálása már csak azért is fontos lenne, mert ez rövidíti a távolságot a megyeszékhely irányából a Besenyői-tó és környéke turisztikai szempontból egyre fontosabb övezetéig. Ennek feljavítását még nem tervezik. Tehát, ha a besenyői bekötőút elkészül, ezt a falut a megújuló út kezdetéig — bármely irányból — csak leromlott makadámúton lehet elérni. Márpedig a maksai hivatal megkapta az építkezési engedélyt az 1,5 km hosszúságú bekötőút aszfaltozására, fedett vízlefolyóinak, járdáinak megépítésére. Hamarosan megejtik a versenytárgyalást. Besenyő, ha lassan is, a fejlődés útjára lép, ugyanis lehetőség adódik az infrastruktúra egy részének kiépítésére. Versenytárgyalás előtt az ivóvízhálózat bővítése is. A falu régebbi vízhálózatának hozamát a Császárkútból és egy fúrásból fogják növelni.
— Ismételten kértük és hangsúlyoztuk, hogy a megyei tanács tegye lehetővé a 121-es megyei út felújítását, hiszen enélkül szinte elképzelhetetlen a tó övezetének fejlesztése, környékének halaszthatatlan közművesítése — tájékoztatott Badi Álmos polgármester. — Továbbá igyekszünk rendezni a tó tulajdonjogát. Átirattal kértük a legutóbbi tanácsülésen a megyei vezetést, készítsen kormányhatározat-tervezetet, hogy a tó visszakerülhessen a község tulajdonába. Ez most állami tulajdonban van, a megyei talajfeljavító vállalat adminisztrálja. De mert a mi községünk területén fekszik, mezőgazdasági öntözés céljából épült annak idején, tulajdonjoga a községet illeti meg.
Kiért szól a harang?
— Megrepedt a besenyői református egyházközségünk nagyobbik, 270 kg-os harangja — újságolta t. Babos Barabás Berta, a falu lelkésze —, amelyet buzgó adományokból öntetett az egyházközség Bukarestben 1922-ben. Nagy csapás az alig 131 lélekszámú kis gyülekezetnek. A harangszó jelenti itt az együvé tartozást, a lelkek egyfajta művelését, az idő jelzését is. Évtizedekkel ezelőtt még elrepedt, akkor meghegesztették, de újra elveszett a hangja. Két ajánlatot is kaptunk megjavítására: Marosvásárhelyről és Székelyudvarhelyről. Mielőtt lépnénk, terepszemlét tartunk, és meghallgatjuk mind a két műhely egy-egy harangját. A gyülekezet nem maradhat harang nélkül. Az, hogy beöntetjük, avagy emléktárgynak marad, még a jövő titka. Elhatározásunk a megújuló templomhoz új harangot öntetni. Gyűjteni is fogunk erre a célra, Nagy László egykori besenyői lelkipásztor gyerekei már felajánlották anyagi segítségüket. Megpróbáljuk majd pótolni a begyűlő összeget a saját erdőgazdálkodási bevételeinkből.
A lelkész elmondta, hogy kiöregedőben a gyülekezet, de stagnál a népességi mutató. Egy-két keresztelő esik évente, olykor hála a helybeli magyar anyanyelvű roma közösségnek. Hét éve most tartották az első esküvőt, esemény volt a gyülekezet életében. Freskómaradványai miatt műemlék a falu temploma. Nem kis erőfeszítéssel végezték el teljes külső javítását, belül pedig folynak a művészettörténeti kutatások, a feltárt falfestmények tisztítása.
