Csiki László új regénye, az Ajakír néhány nappal a szerző tragikus halála előtt jelent meg, s Csiki visszatérő témáját játszva újra ― részben folytatva és kiteljesítve a nyolcvanas évek végén íródó, Adam Adam című kisregényt ― a Ceauşescu-diktatúra végnapjairól szól.
A Romániából elszármazó, Párizsban élő illatszerügynök a történetben bizarr szerepet játszó ,,ajakír", közérthetőbben rúzskollekciójával feltehetően a baljós 1989. esztendő egyik késő őszi napján érkezik meg Romániába azzal a szándékkal, hogy a kollekciója mérgezett darabjaival meggyilkolja a diktátort és feleségét. (Ilyen ötletet melengetett az Adam Adam című, már emlegetett kisregény hőse is, aki nevelt lányát, hogy mindig emlékeztesse tervére, Ajakírnak becézte…) Már a ,,mélyben" különös események zajlanak, a titkosszolgálat azonnal rá is száll, a vele kapcsolatot tartó, és őt egy pillanatig magára nem hagyó, mindenhová elkísérő tiszt, akinek nevét sem tudja, ezért bizonyos iróniával és fölénnyel (amit lassan, de biztosan veszít el, miközben felpörögnek az események) Kucu-Kucunak nevezi, szintén érdekelt a végkifejletben, a diktátor megbuktatásában, már csak azért is, hogy a Cég, amelyet szolgál, fennmaradhasson. Mindez körülményesen derül ki a szinte thrillerre emlékeztetően bonyolódó regény cselekményéből. Csiki mesterien alkalmazza az egyik legősibb prózaírói fogást: a késleltetést. Mutatóban most az ötszáz oldalas regény utolsó részéből közlünk egy részletet, ahol megjelenik a Haza Bérce és felesége is…
