Aztán mégis győzött a mondás, hogy a remény hal meg utoljára, így tiszta gúnyát vettem — naná, hogy second-hand (mint a választótársaim nagy része) az eddigi választottjaink jóvoltából —, és elmentem pecsételni. Vittem a családot is, habár nekik sem nagyon akaródzott.

Így most már — a megboldogult kosztümje mellett — választási jogokkal is felruháztam magam mint állampolgár (elnökünk szerint legyek büszke rá — meg ne tudja, hogy milyen büszke vagyok!), s ezúttal elmondhatom, hogy milyen elvárásaim lennének újdonsült választottjainktól. Mivel az itthoni törvények makaróniszerűek (sok a lyuk és kevés a tészta), magasabb szinten, az unióban kellene előírni, ellenőrizni és betartani az életünket nehezítő bajaink orvoslását, úgy mint:

— A kollektív bűnösség felcserélése a kollektív jogokkal a kisebbségek esetében, így a kóbor kutyák, macskák állatvédelmi jogai mellett a nemzeti kisebbségek jogainak törvényes előírását.

— A demokráciából karikatúrát kanyarító és csúfot űző procedúrák ellenőrzése és felszámolása (mint pl. a megrendezett versenyvizsgák, hamis bírósági ítéletek — mindig a pénzesebb javára —, rendőri túlkapások, vezetői basáskodások stb.).

— A létezésünk alapjait biztosító magántulajdonunk teljes visszaszolgáltatása és alkotmány szerinti szavatolása.

— A termelő tömegek hátán élő és ilyen-olyan politikai ügyeskedéssel vagyonosodók teljes körű kiiktatása a gazdasági és politikai életből, megteremtve a munkával alkotók egészséges társadalmát.

Biztosan több is lenne, de szerintem, ha legalább ennyit is nyernénk az új választottjainktól, akkor újra elmennénk szavazni — biztosítás nélkül is —, és még díszkaput is állítanánk az unióból győztesen hazatérőknek. Mert csak így lehetne gyermekeink lábán is új cipő, nem csak akkor, amikor a politikus gyereke rálép.

Tisztelettel: Tölgyes Lajos