Az aknavásári javÃtóintézet udvarán
A tavalyi feketehalmi börtönlátogatás után, május 19-én dr. Florin Popa, a kézdivásárhelyi rendÅ‘rség parancsnoka Aknavásárra, a kiskorúak országos javÃtóintézetébe hÃvta meg a kézdivásárhelyi iskolák tanulóit, valamint a helyi és a megyei sajtó képviselÅ‘it. DezsÅ‘ Vencel igazgatóval az élen az Apor Péter Iskolaközpontból huszonhét, tizenegyedikes és tizenkettedikes diák, a többi középiskolából két-két tanuló utazott Moldvába. A csoportot a kézdivásárhelyi rendÅ‘rség több tisztje és altisztje, Petru MuÅŸat, a céhes város főügyésze, valamint a polgárközeli osztály három munkatársa, Sorin PleÅŸea, Kelemen Zoltán és SzÅ‘cs Tibor is elkÃsérte.
Egy kis helytörténet
Aknavásár (Târgu Ocna) Bákó megye délnyugati részén, a Tatros folyó bal partján helyezkedik el. TermálfürdÅ‘jérÅ‘l és sóbányájáról hÃres turisztikai központ. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a kisvárosnak 13 576 lakosa van, 2002-ben az összlakosságból tizenkilencen vallották magukat magyarnak, öten pedig csángónak. Az aknavásári kiskorúak javÃtóintézete egyike az országban található három szakintézménynek, a másik kettÅ‘ GăieÅŸti-en és Buziáson működik. Az aknavásári épület helyén 1916 és 1956 között kaszárnya állt. A mostani javÃtóintézet elÅ‘djét 1956-ban hozták létre, és különféle neveket viselt. Kiskorúak országos javÃtóintézete néven 2001. augusztus elsejétÅ‘l szerepel, de fennállása óta fegyelmi intézetként változatlanul ugyanazt a célt szolgálta. A tÃzhektáros területen felnÅ‘ttbörtön, börtönkórház és börtönÅ‘rképzÅ‘ intézet is működik. A kiskorú fiú bűnözÅ‘k a moldvai térségbÅ‘l, Hargita és Kovászna megyébÅ‘l kerül(het)nek ide.
A magyarok száma elenyészÅ‘ A kézdivásárhelyi csoportot a javÃtóintézet udvarán Coman Sarafolean igazgató, Cristiana Nichita aligazgató, Otilia Târtoacă pszichológus, szóvivÅ‘ és Iulian Potoc nevelÅ‘ fogadta. Itt is katonai fegyelem van, de a belépési intézkedések nem olyan szigorúak, mint a feketehalmi börtönben. A kapusszobában csupán a személyazonossági kártyáinkat tartották vissza, a maroktelefonokat és a fényképezÅ‘gépeket nem kellett leadni, de arra kértek, hogy kapcsoljuk ki, és ne fényképezzük az Å‘rtornyokat. Házigazdáink a gyűlésterembe kÃsértek, ahol az igazgató bemutatta az általa vezetett intézményt. Nem börtönrÅ‘l van szó, a kiskorúak börtöne egészen más, az itteni hatvanöt kiskorú kisebb bűncselekményeket követett el, legtöbbjüket lopásért és rablásért Ãtélték el. MegyénkbÅ‘l jelenleg senki nincs az intézetben — a kézdivásárhelyi R. Tihamér pár hónappal ezelÅ‘tt teljes büntetése letöltése után ment haza —, és a magyar nemzetiségű kiskorúak száma elenyészÅ‘. A legfiatalabb bentlakó tizenöt, a legidÅ‘sebb húszéves, de a legtöbben tizennyolcadik évük betöltése elÅ‘tt hazatérhetnek a családjukhoz. Az intézetben V—VIII. osztályos általános iskola és szakiskolai kilencedik osztály is működik, a műhelyben a kiskorúak a hegesztÅ‘-, lakatos- és asztalosszakmát sajátÃthatják el. Szökés ritka esetben fordul elÅ‘, évente egy-egy kiskorú próbálkozik vele, de rövid idÅ‘n belül mindenkit elkapnak. Az is elÅ‘fordult, hogy a családjához hazaengedett kiskorú nem tért vissza határidÅ‘re. Ilyen esetben különféle büntetést szabnak ki, de a testi fenyÃtés tilos. Aki példásan viselkedik, azt jutalmazzák, nézheti a tévét, használhatja a számÃtógépet, vagy a szünidÅ‘k egy részét a családban töltheti. Az intézet lakói levelezhetnek, használhatják a köztelefont, hétfÅ‘n, szerdán, pénteken és vasárnap 9—17 óráig látogatókat is fogadhatnak.
Öt kiskorú bűnözÅ‘ vallomása A tájékoztató után az igazgató öt kiskorút hÃvott be a terembe. Mind az öten lopásért és rablásért kerültek ide, és három-négy évet kell az intézetben letölteniük. Mindegyikük elmesélte, milyen bűncselekményt követett el. Úgy tűnt, hogy valamennyien megbánták tetteiket, és szabadulásuk után új életet akarnak kezdeni. Elmondták: a rossz társaságnak köszönhetÅ‘en és a kábÃtószer hatása alatt követték el a bűncselekményeket. Lakásokba és üzletekbe törtek be, utcán raboltak ki embereket. A szabad életet emlegették, hiába van meg az intézet falai között mindenük, a legfontosabb, a szabadság nagyon hiányzik. Amióta ide kerültek, a családtagokon kÃvül mindenki elfordult tÅ‘lük, egykori barátaikat is elveszÃtették. Azt tanácsolták az iskolásoknak, hogy óvakodjanak a rossz társaságoktól, és ne térjenek le a jó útról. Akár a szanatóriumban A vallomásokat követÅ‘en végigkÃsértek az intézményen. Hét vaságyas hálószoba, nyolc osztályterem, könyvtár, klubhelyiség, orvosi szoba, sportterem és egy kis ortodox kápolna áll a kiskorú bűnözÅ‘k rendelkezésére. Több helyiséget a börtönÅ‘rképzÅ‘ intézet növendékeivel közösen használnak. Minden növendékre egy-egy kiskorú felügyeletét bÃzták. A nagy hálószobákban példás a rend, a szabadulás elÅ‘tt állók már külön szobában, faágyakban alszanak. A fürdÅ‘szobák, az illemhelyek a legszigorúbb higiéniai feltételeknek is eleget tesznek, az itteni körülményeket nem lehet összehasonlÃtani a feketehalmi börtönben látottakkal. Az osztálytermek is szépek, tágasak. A tanárok a városból járnak be. A javÃtóintézetben tett kétórás látogatás után a csoport az aknavásári hÃres sóbányát nézte meg. Az autóbusz több mint három kilométert tett meg velünk, amÃg a sókápolnához értünk. A sóbányában üzletek, játszóterek, labdarúgópálya és asztalitenisz-terem áll a látogatók rendelkezésére. MielÅ‘tt hazaindultunk, Onyesten a Nadia Comăneci nevét viselÅ‘ edzÅ‘termet, valamint a tornászbajnokok és edzÅ‘ik tiszteletére állÃtott emlékművet néztük meg.
