Mi szüksége erre a hetvenszázalékos parlamenti többséggel rendelkező kormánynak? — kérdezhetnénk. Hiszen eddig is csak szavazógépnek tekintették a parlamentet, bármit akartak, elfogadtatták a párt utasítása szerint szavazó honatyákkal. De a kormány igyekezete mégsem véletlen: a döntés ugyanis jelentősen megkönnyíti a felelősségvállalás eljárását, sajtóértesülések szerint pedig nem csupán a polgári és büntetőjogi törvénykönyveket fogadná el a parlament megkerülésével a kabinet — mint azt szerda este a civil szféra tiltakozása dacára diadalmas arccal jelentette be Emil Boc miniszterelnök —, hanem Traian Băsescu államfő nagy álmát, a választási törvény módosítását is így szeretnék elérni. Egyszerre lennének versenyzők és bírák: maguk írnák annak a játéknak a szabályait, amelyben ők is részt vesznek.

Világossá vált immár, hogy a kifelé decentralizációt hirdető kabinet az államhatalom olyan fokú központosításán fáradozik immár hónapok óta — hiszen ugyanezt célozza például az intézményvezetők eltávolítása is —, amelynek következtében egy igen szűk réteg dönthet mindenről, felülbírálva vagy éppen semmibe véve a demokratikus úton választott képviselők és szenátorok — gyakorlatilag a választók — akaratát. A törvényhozói hatalmat tehát végső soron a demokrácia szabályai szerint eredetileg csak végrehajtói szerepkörrel rendelkező kormány gyakorolhatja. És, amint azt az elmúlt hónapok során tapasztalhattuk, a kormányrúdnál egy személy, az újabb államfői mandátumra pályázó Traian Băsescu, egykori hajóskapitány áll.

Csakhogy míg a hajók esetében évszázadok óta bevált elv, hogy a kapitány kezében összpontosul a hatalom, az államok esetében diktatúrának nevezik ezt.