Élt Ajakon egy nagyon gazdag ember. Egyetlen fia szép, derék ember volt. Ott volt a kora, hogy megnősítsék.
— Édesapám, ne házasítsatok — mondta a fiú az apjának —, mert azt veszem el, akit szeretek!
Vitte a keresztapja gazdag helyre, szegényebb helyre, szép lányhoz, csúnya lányhoz, gazdaghoz, szegényhez, nem kellett neki senki. Eljött az ősz, ő maga mondta akkor az édesapjának:
— No, édesapám, én már most megyek házasodni.
— Jól van, fiam — mondta az apja —, mennyi pénz kell, mennyi garast adjak?
— Nem kell nekem semmi, csak két szekér alma meg a legfiatalabb szolgád — mondta a fiú. — De akármilyen menyasszonyt hozok, szeressétek, mint gyermeketeket, mert ha nem, elrejtem magamat.
Az édesapa belenyugodott. A fiú a két szekér almához még egy üres szekeret is kért, aztán elköszönt az édesapjától. Az édesapja jó szívvel elbocsátotta, de zsebkendőjével a könnyeit törülte.
A fiú keresztülment hét falu határán, a hetedik falu végén megállott, a piac közepén elkezdte árulni az almáját, ilyen szókkal:
— Almát szemétért, almát szemétért!
Szaladtak a gazdag lányok, hozták a sok szemetet kosarakkal. Az ajaki legény mindet jól megnézte, egy sem volt még eddig kedvére való. Már az üres szekere szeméttel félig volt, a fél szekér alma elfogyott. Ment tovább, elérte a nyolcadik falut, ott is ilyen szavakkal kínálta almáját:
— Almát szemétért, almát szemétért!
Jöttek a lányok ismét hozták a szemetet. Az alma elfogyott, a szemét megszaporodott. Esteledett már. Nem akarta, hogy ott töltse az éjszakát, továbbindult. Megint kiabálta:
— Almát szemétért, almát szemétért!
Elfogyott az alma, csak a másik szekérnek az aljában volt még egy szép piros alma, a legszebb valamennyi közt. Látja a fiú, hogy a félsötétségben egy szégyellős kislány jön egy pici kosárral, de alig volt szemét a kosarában. Látja, hogy megáll, és nem jön közelebb. A legény végül megszólította:
— Gyere közelebb, ne szégyelld, hogy kevés a szemeted, ezt keresem én.
Elhajtottak a lány szüleihez, nádfedeles kis házikójukba. Mindenütt tisztaság volt, bocskoros öreg jött a fiú elébe. A legény a szívére ölelte, és a kislányt megnyerte.
Másnap reggel a fiú szekérre pakolta a lány kis szegénységét, és hazavitte menyasszonyát a szülői házba Ajakra. Az ipája szívesen fogadta. Háromnapos menyegzőt tartottak, és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
