Azon kevesek közé tartozom Szentkatolnán, akinek sikerült egykor olyan személyektől hiteles értesüléseket szereznie Bálint Gáborról, akik személyes kapcsolatban álltak a harminc nyelvet beszélő Kelet-kutató nagy tudóssal.
Az így megismert tudóst mutattam be negyven évvel ezelőtt a helybeli művelődési otthonban egy ünnepségen, de az akkori viszonyok között megvalósíthatatlan álomnak tűnt számomra a Bálintnak állítandó szobor. Most ez az álom, íme, valóra vált! Bálint Gábor születésének 165. évfordulóját az iskola, illetve a mellette működő egyesület, valamint Szentkatolna önkormányzata is szoborállítással ünnepli.
A Bálint Gábor Egyesület és annak elnöke, Szőcs Ervin iskolaigazgató kezdeményezésének és szervezőmunkájának eredményeként a tudós nevét viselő iskola udvarát ma a Vetró András szobrászművész alkotta Bálint Gábor-mellszobor díszíti. Bízom benne, a mai naptól ez a szobor Bálint erős jellemének, akaraterejének felmutatásával ösztönző nevelő hatást lesz képes gyakorolni a tanulóifjúságra.
Hogy ki is volt Bálint Gábor? Nyelvzseni és nyelvtudós. 1844. március 13-án Szentkatolnán született, elemi iskolai tanulmányait is itt kezdte, a római katolikus felekezeti iskolában. A kellő anyagi hátteret nélkülöző ifjú innen indult el, egész életében meg nem szűnő tudásszomjjal. Tanulmányai befejezése után kivételes nyelvtudását életcélja megvalósítására használta, célul tűzte ki a magyar nyelv gyökereinek, a magyar nyelvrokonságnak a felkutatását. Útjai során, illetve két expedíció tagjaként bejárta mondhatni egész Ázsiát. Ezek eredményességéről számos nyelvészeti műve tanúskodik, amelyekkel a magyar nyelv eredetét és rokoni kapcsolatait szándékozott bizonyítani. Emellett két évtizeden keresztül a kolozsvári tudományegyetemen taníthatott, s itteni munkája elismeréseként az egyetem díszdoktori címmel tüntette ki.
Azok a pesti tudós körök viszont, amelyek országunk gyarmatosítóinak kiszolgálóivá szegődtek egykor, Bálint Gábor munkásságának tudományos eredményeit nemhogy nem ismerték el, de bosszúból és irigységből még a tudományos életből is igyekeztek kizárni őt. Valóságos vesszőfutásra kényszerítették az igazáért határozottan kiállni kész Bálintot. A sors keserű fintora, hogy olyanok jelölték ki a magyar nyelvrokonság alapjait, mint a nemzettől idegen Budenz József, aki alig tudott magyarul, valamint Hunsdorfer, aki nevét Hunfalvyra magyarosította, míg az anyanyelvéhez és -nemzetéhez hű magyar tudós érveit teljesen mellőzte az akkori idők hivatalossága. Elégtételt jelenthet viszont számunkra, késői utódok számára, hogy napjainkban számos ismert magyar és külföldi Kelet-kutató tudós küzd Bálint Gábor tudományos érdemeinek a legmagasabb szinten történő elismertetéséért.
Mi az üzenete számunkra, hogy az egykor méltatlanul mellőzött tudós mellszobrot kap? Bálint Gábor szobra, bárhol is álljon az, a mai értékválsággal jellemezhető, globalizálódó világban számunkra emlékeztető jel, hagyományaink őrtüze. A mai s az eljövendő nemzedékek számára töretlen akaraterőt, kitartó helytállást, életerőből fakadó önbizalmat sugároz, továbbá az anyanyelvhez és a szülőföldhöz való ragaszkodást, egyszóval: a megmaradás parancsát.
Bálint Gábor 1913. május 26-án Temesváron hunyt el, Kézdivásárhelyen temették el, sírját a református temetőben gránitobeliszk jelzi. Szentkatolnán a jövőben is a tudós nevét viselő iskola, illetve egyesület kell hogy életben tartsa Bálint szellemi hagyatékát, követve például a Csoma Sándor-napok mintáját. A falu lakosságának pedig olyan ragaszkodással kell őriznie a tudós emlékét, ahogyan életében ő ragaszkodott szülőfalujához, illetve a székelymagyarságát kifejező Szentkatolnai előnevéhez.
