Inkább sportolunk, minthogy drogozzunk vagy egyéb hülyeséget csináljunk. Az emberek egy része hülyének néz minket abból a szempontból, hogy kicsi biciklikkel hajtunk, és törjük össze magunkat. Sajnos, ez csak Szentgyörgyön van így, nagyobb városokban már teljesen elfogadott ez a sport, és azok is, akik űzik ezt. Annak ellenére, hogy biciklizem — igaz, mostanság egyre kevesebbet —, soha sem gondoltam arra, hogy ilyen sportra adjam a fejemet. Talán ez annak tudható be, hogy gyerekkoromban nem volt annyi lehetőségem, mint a mostani fiataloknak, és az extrémsportokról is keveset tudtam. Iskoláskoromban egy film volt az egyetlen kapcsolat a BMX-szel. A tévé képernyője előtt csüngve tátott szájjal néztem végig az 1983-ban megjelent BMX-banditák című filmet, és ámulva néztem, hogy mit lehet véghezvinni egy bringával. Most, évekkel később természetesnek tűnik az, ha kerékpáros fiatalokat látok a városban, akik különböző trükkök elsajátításán fáradoznak. Csodálom őket, hisz nagy akaraterőre van szükségük, hogy a gravitációt meghazudtolva olyan mutatványokat hozzanak össze, amitől egyszerűen eldobja az ember az eszét.

A BMX, mint a legtöbb újkori sportág, az Egyesült Államokból származik, ahol az 1960-as években azzal a céllal hozták létre, hogy azok a fiatalok, akik nem rendelkeztek megfelelő anyagi háttérrel a motokrosszozáshoz, egy kerékpárral ,,művelhessék" azt, amit motoros társaik. Ebből származtatható a BMX név is, melynek első betűje, a B a kerékpárt, az M a motort és az X a kettő keresztezését jelöli. A srácok beöltöztek motokrosszos felszerelésbe, BMX kerékpárokon kezdtek versenyezni az általuk épített pályákon azzal a céllal, hogy utánozzák a motoros sportágat. Az idő múlásával a BMX-rendezvények egyre népszerűbbek lettek, és az 1970-es évek elején a BMX mint különálló sportág kezdett megerősödni. Lassan az öreg kontinenst is meghódította a kerékpáros őrület, 1981 áprilisában pedig megalakult a sportág nemzetközi szervezete. Az első világbajnokságot 1982-ben rendezték. Időközben a BMX a kerékpáros sportágakon belül önálló sportággá nőtte ki magát, s jobban hasonlított a kerékpáros sportágakhoz, mint a motokrosszhoz. A BMX-ezők által használt bringák viszonylag kicsik, s a sport művelői arra jöttek rá, hogy ezekkel a járgányokkal nem csak versenyezni lehet, hanem különböző trükkökre is jó. Így alakult ki a freestyle, amit a sportolok kezdetben saját maguk szórakoztatására, később pedig a közönség szórakoztatására művelték. A BMX Krossz tavaly bemutatkozott a pekingi olimpiai játékokon is. A BMX-nek két nagy ága van: a krossz és a freestyle, szó szerinti fordításban szabadstílus. Utóbbinak további négy változata van: flatland (egyensúlyi elemek végrehajtása sík talajon), halfpipe (félcsövezés vagy vert), street (ugrások, korláton csúszások, és egyéb egyensúlyi elemek bemutatása különböző utcai és speciális, skate-parkokban található elemeken) és a dirt (ugratás földből készült ívekről). A szentgyörgyi bringások a BMX utcai változatát űzik, hiszen számukra ez a sportág legkézenfekvőbb változata. Az utcán minden ott van, ahol nem kéne, hogy legyen, és ez nagyon érdekesé teszi a dolgokat — állítja Bajka Tibor, egy másik szentgyörgyi BMX-es, aki már négy éve űzi ezt a sportot. Sajnos, más lehetőségünk nincs, hiszen nem rendelkezünk egy dirtpályával, a szentgyörgyi skate-parkunk gyalázatos, és így csak az utca marad számunkra. Rengeteg mindent ott tanultam meg. A megyeszékhelyi Szakszervezetek Művelődési Háza mellett találkoztam a fiúkkal — elmondásuk szerint ez a kedvenc helyük, és perceken át néztem, miként bűvölik a kerékpárjukat, s olyanoknak tűntek, mint a cirkuszi artisták.

— Korábban a Mikes Kelemen Főgimná­ziumban jártam, és ott ismerkedtem meg egy zágoni sráccal, aki az első BMX-es volt a városban — meséli Köpe Géza, a kereskedelmi szakközépiskola végzős diákja. Nagyon megfogott az, hogy biciklivel mit lehet művelni. Régebben csak a tévében láttam ilyet. Az adrenalin s az unalmas napok elütése vonzott az elején, most viszont lassan az életstílusommá vált. Számomra ez egy szórakozás. Sokan összetévesztik a trialt és a BMX-et. Szentgyörgyön az előbbi az ismertebb, köszönhetően Orbán Barra Gábornak. A trialt ülés nélküli mountein bike-kal űzik, s abban a sportban fontos az egyensúlyozás. A BMX-ben viszont a stílus, a sebesség számít nagyon. Kitartás kell annak, aki erre a sportra adja fejét. Azért kitartás, mert nem egy olyan sportról van szó, amelyet egyszerűen el tudunk sajátítani. És szeretet, mert szeretned kell azt, amit csinálsz. Sokan vannak úgy, hogy megveszik a bringát, két-három hónapig kínozzák a dolgot, és utána beleunnak a BMX-ezésbe, eladják majd a kerékpárt, és ennyi volt. Mi a Lóhoz járunk edzeni (a Mihai Viteazul tér). Az egész szentgyörgyi extrém kerékpáros mozgalom ide koncentrálódik, de már meguntuk. Próbálunk saját magunk építeni új pályákat, akadályokat. Szoktunk átjárni Brassóba is, hiszen ott több lehetőség van. Versenyekre is járunk. Sajnos, idén még nem versenyeztem. Az utolsó viadalomon kissé összetörtem magam, az egyik társammal összeütköztünk. Az elmúlt esztendőben, amikor a legtöbb verseny volt itthon, én külföldön tartózkodtam. Ennek ellenére, ahová eddig elmentem, mindig jól teljesítettem, még úgy is, hogy egy kis poros városból vagyok. A közeljövőben több versenyt is szerveznek Bukarestben, de egy párról sajnos le fogok maradni, mivel most érettségizem. Itthon lassan kezdik elfogadni a BMX-et, és kezd fejlődni a sport. Egyre gyakrabban szerveznek már BMX-es versenyeket, komoly díjak vannak ezeken a viadalokon. Egy ideig a gördeszka volt az első számú extrémsport, de jöttek a BMX-esek, akik lassan felzárkóztak. A sportág tavaly bemutatkozott olimpián is.

— Rengeteg BMX-es videót láttam, és olyan társaságban nőttem fel, ahol a bicikli alap dolog volt — emlékszik vissza a középiskolás Bajka Tibor. Kicsik voltunk, s amikor kerekeztünk, az utcában mindig akadt egy akadály, amit le kellett küzdeni. Lassacskán belejöttem, s már négy éve hogy komolyabban BMX-ezem. Ez embertől függ, hogy ki mennyit edz. Mindenki más-más egyéniség. Van, akinek hamarabb mennek a dolgok, de van, akinek nehezen jönnek össze a trükkök. Sok függ attól is, hogy miként állunk hozzá ehhez a sporthoz, mennyire szeretjük azt, amit csinálunk. Nekem nem telik el egy nap anélkül, hogy ne menjek ki az utcára biciklizni. Nem érzem jól magam, ha nem bringázhatok. A különböző trükkökhöz merészség, vakmerőség kell. Lassacskán kialakul minden, s egy idő után rutinossá, tapasztalttá válik az ember. Én iskola után szoktam bringázni. Délután háromkor végzek a sulival, és utána este tízig biciklizem. Szerencsére kompromisszumos alapon jól megfér egymás mellett a BMX és a tanulás. Van időszak, amikor többet bringázom, és van periódus, amikor többet tanulok. Ez attól függ, éppen mit várnak el tőlem. Szüleim nem imádják ezt a sportot, de ennek ellenére támogatnak. Látják, hogy én nagyon szeretem a BMX-et, és lehetőségeikhez mérten minden segítséget megadnak. Talán azért nem szeretik, mert a közelmúltban volt egy igen komoly sérülésem. Koponyaalapi törésem volt, a hallóüregem három helyen törött el. Nem szeretném, ha megismétlődne a dolog. Most jobban próbálok vigyázni magamra. Sokan vagyunk a városban, akik BMX-ezünk, és egyre többen leszünk. Mi a Lóhoz járunk nap mint nap, de sokan nem szeretik ezt a helyet, és a tömbházak között, az utcán gyakorolgatnak, tanulgatnak. Én a városnapi versenyeken mindig ott vagyok. Tavaly negyedik, idén már második voltam. Részt vettem egy bukaresti versenyen is, de nem igazán ment a dolog. Nagyon remélem, hogy a nyáron minél több versenyre el tudok majd jutni, hiszen itt áll a vakáció előttem.

Ehhez, csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy hajrá, fiúk, és nagyon reméljük, hogy a nyár folyamán a jó teljesítményeitek révén majd többször is szerepeltek újságunk hasábjaiban. Szép nyarat és eredményes versenyeket kívánunk nektek!