A nemzet számára lélektanilag felszabadító pillanat volt Nagy Imre húsz évvel ezelőtti újratemetése; egy hős előtt kell tisztelegni ezen a napon — hangoztatta Boross Péter volt miniszterelnök tegnap azon a konferencián, amelyet Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-ai újratemetésének évfordulója alkalmából rendeztek a Magyar Tudományos Akadémián.
A volt kormányfő a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökeként azt mondta: sosem titkolta, hogy Nagy Imre politikai állásfoglalása számára idegen volt mindig, de a köztük lévő világnézetbeli különbségeket felülírja a magyarságért és a nemzetért hozott személyes áldozat heroitása. Boross Péter párhuzamot vont az ugyancsak tragikus sorsú miniszterelnökökkel — Batthyány Lajossal, Tisza Istvánnal és Bethlen Istvánnal —, s arról beszélt, hogy bár az említettek nem mérhetők azonos mércével, áldozatukban a nemzet sorsa jelenik meg. Szólt arról is: a zaklatott magyar történelemről ad fényképet, ahogy nemzeti ünnepeink, gyásznapjaink sorakoznak egymás után. A húsz évvel ezelőtti időszakra utalva kitért arra, hogy korosztálya meg volt győződve arról, megint nem lesz semmi. Mint mondta, ebben a helyzetben az 1989. június 16-ai emlékezésnek, a demonstratív erejű tömegnek lélektani felszabadító hatása volt. Boross Péter szerint Nagy Imre megjelenése a politikai életben általános bizalmat váltott ki az emberekben, egy nemzet lélegzett fel, amikor 1953-ban miniszterelnök lett. Másfél év múlva ugyan visszajött Rákosi Mátyás, ám ezzel a politikai vaksággal csak azt érték el, hogy 1956-ban kitört a forradalom — tette hozzá. Egy olyan hős előtt kell tisztelegni ezen a napon, aki felmutatta a heroitás minden dicsőségét — fogalmazott Boross Péter.
