A felnőttek és a gyermekek egyaránt mosolyognak, ha öröm éri őket. Sőt, még kacagnak is kitörő jókedvükben. A nevetés azonban német tudósok szerint egyáltalán nem csak emberi tulajdonság. A csimpánz például — vagy akár a patkány — szintén jót röhög, ha a helyzet úgy hozza.
A hannoveri állatorvosi egyetem szakértői múlt héten közzétett tanulmányukban kifejtették, hogy a nevetés az emberek közötti kommunikáció egyik leglényegesebb eleme, fejlődéstörténetileg azonban jóval idősebb, mint maga az emberiség. Eszerint már akkor is javában létezett, amikor az ember még ki sem fejlődött a majomból. Elke Zimmermann, a tudóscsoport vezetője szerint az ,,őskacaj" 10—16 millió éves lehet, az ember, illetve az emberszabású majom elődeiig mindenképpen visszavezethető. Azóta természetesen mind a majom, mind az ember esetében tovább fejlődött, mígnem kialakultak a mai különbségek. A kutató szerint nem kis időszakról van szó, hisz az emberi faj ,,leválása" mintegy ötmillió évvel ezelőtt kezdődött.
A hannoveri kutatók két éven át tanulmányozták a nevetési szokásokat elsősorban gyermekek, illetve fiatal majmok — orangutánok, csimpánzok és gorillák — körében. Az eredményes munka érdekében olykor még attól sem riadtak vissza, hogy a csiklandozás ,,könyörtelen" eszközével éljenek. Ezzel kapcsolatban egyébként kimutatták: annál csiklandósabb az ember — de a majom is —, minél közelebb áll hozzá az őt ingerlő személy. A majmokat éppen ezért csakis gondozóik csiklandozhatták, méghozzá tenyerükön, talpukon, nyakuknál és a hónaljukban. A vizsgálati eredmények szerint a majmok hasonlóan nevetnek, mint az emberek. Sőt, minél közelebbi a rokonság egy majomfaj és az ember között, annál emberszabásúbban tud a majom kacagni. Miközben az orangután és a gorilla alig hallhatóan kuncog, a csimpánz igazán emberi módon, hangosan röhög. De — mint a tudósok megállapították — röhögnek a ,,markukba" még a patkányok is, ha éppen csiklandozzák őket. Zimmermann szerint azonban a patkányi kacaj az emberi fül számára nem hallható, ezért aligha tudja az ember, hogy adott esetben jókedvű patkánnyal hozza-e össze a sors.
A hannoveri kutatók ugyanakkor kissé szomorúan állapították meg, hogy a majom egyvalamiben mindenképp túltesz az emberen. Mégpedig abban, hogy — az embertől eltérően — mesterkélten nem tud nevetni. Ha egy majom nevet, akkor azt komolyan és tiszta szívből teszi, akár a gyermekek. Míg felnőtt korukban az emberek képesek arra, hogy akár a legkényszeredettebb helyzetben is kipréseljenek magukból egy nevetést vagy gúnyos mosolyt, addig a majmok — és a patkányok — képtelenek erre.
Pietsch Lajos
