Ma hajnalban ébredéskor épp csak végigfutottam családom, gyermekeim családjának arcán, és máris írom az álmom. Merthogy a Xanax szedése óta minden éjjel álmodom, és emlékszem az álmaimra.
Jókora kirándulócsoporttal érkeztünk meg valahová. Arra is emlékszem, hogy reptér volt a szálloda mellett, láttam gépeket is. Nos, a csoportunk mendegélt a szállodában, eljutottunk egy hatalmas terembe, kirakóvásárt is lehetett volna abban tartani, aztán az asztalokon nézegettük a kirakott portékát. Hát látom, ikonok meg szentképek között vannak feszületek, aranyozottak, egyszerű faragványok, mindenféle.
Találok egy olyant, amelyben benne Mária arcmása, az fém keretben, aztán az egész kis szerkezet egy keresztre illesztve. Nézem, a valahonnét rám szakadt álomban, gyönyörködöm. Akkor odajön a vezető, félig kopasz, fiatal férfi, ő is nézi, én mutatom neki jó szívvel. Mert legjobb tudomásomban és legtisztább önkívületemben is tudom, hogy a szív, az jó olyankor, mármint az álomban.
Veszi a társam kézbe, nézi, és mondja, jegyzem is ide fél órával az álom után:
— Érdekes, én csak mostanában kezdek vonzódni a hithez, a valláshoz. Ezelőtt nem is szabadott ezt az utat járni, és hát más világ is volt. Ám mostanában egyre inkább vonz, nyűgöz tisztán...
— Igen — mondom neki azonnal, a bőröndömet szorongatván az álomszállodában —, mert önkéntelenül vagy tudatosan ön vonzódik egy tisztább, egy erkölcsösebb törvényeken alapuló világhoz. És ennek a hiányérzetnek tulajdonítható a mostani vonzalma a Tízparancsolathoz. Ez a hiányérzet, a tisztességes élet hiánya veti magára és magába az igényt az igaz, a tiszta törvényekre.
Úgy tudjuk, úgy mondjuk, hogy az álmok a megélt valóság elemeiből rakódnak össze, de egészen másképp, valahogy. Hétfejű sárkányt sosem láttunk, de el tudjuk képzelni, meg tudjuk rajzolni a látott elemekből.
És hát az álmok is ilyen elemekből tevődnek össze. Néha mosolyogva keresem, ugyan miféle elemekből tevődik össze az imént megálmodott képrendszer?! Hiszen ilyesmit soha meg nem éltem.
Most, a legutóbbi, az előbbi álom után írógépben gondolkodom: hogyan lehetséges — és tudom, hogyan lehetséges —, hogy valóságos törvényt fogalmaztam meg álmomban?
Úgy, s csakugyan úgy, hogy az éber életbeli igény, a hiányérzet jelenik meg, az az elvárás, melyben egész életemet leéltem, és mindig, de mindig hiányzott a tisztességes, renden és törvényrendszeren alapuló élet maga. Nos, így fejtettem meg álombéli utazótársam vonzódását — a magam életében és álmában. Imetten, ébren, de álomban is a jó, a tiszta törvény hiánya.
