Mindannyian egy nagy közösségben élünk, így lépten-nyomon találkozunk egymással. Ez annyira megszokottá válik, hogy már nem is figyelünk másra, csak az ismerős arcokra, örülünk vagy bosszankodunk ezek láttán.
Igazán csak akkor figyeljük meg embertársainkat, ha idegenben járunk, ahol mindenki ismeretlen, vagy ha rég nem látott ismerőssel találkozunk. A külső jellegzetességek mellett — nagy az orra, kopasz, szép, csúf — észrevesszük, ha vidám, törődött, s önkéntelenül vonzónak vagy taszítónak érezzük jelenlétét. Míg a megszokott környezetünkben gyakran vagyunk közömbösek az ismeretlenek iránt, addig az idegen közegben felülkerekedik bennünk a kutatószellem, a kíváncsiság.
Különleges helyet foglalnak el életünkben a ritka találkozások ismerőseinkkel, ezek közül is a véndiák-találkozók. Sokan várják a találkozás pillanatát, vannak, akik nem, de senki sem közömbös. Van, aki részese lesz a nagy találkozásnak, más távol marad, de gondolatban csak felidézi a régi arcokat, régi történeteket.
Bár sokszor nem tudatosul, de minden találkozás nyomot hagy bennünk, még az ismeretlenekkel való véletlenszerű találkozások is. Csiszolódunk, mint a kövek a patakban, néha egymáshoz verődünk, néha összekoccanunk, néha elsodor minket az ár. A hosszú diákévek közös időszaka, az összezártság, az együvé tartozás is sok nyomot hagyott bennünk. Kellemes emlékek, kellemetlen megtapasztalások, dicsőségek és bukások, s ezeknek nyoma mind bennünk maradt, vittük magunkkal mint megszerzett tapasztalatot. Álmokat szőttünk, légvárakat építettünk, de közben megkeményedtünk, kerestük azt a biztonságos partszakaszt, ahol megkapaszkodhatunk, ahonnan nem sodor el könnyen az élet.
Minden véndiák-találkozó az igazolás alkalma arra, hogy jól gondolkodtunk-e vagy tévedtünk, hogy sikerült-e megismernünk annyi év alatt a mellettünk levő embert. Kiderül az is, mennyit változtunk, más folyómedrekben mennyit csiszolódtunk, de az is, ha úgy múlt el az idő, hogy észre sem vettük a változásokat.
Ha sikerült valamit tanulnunk egymástól, bármilyen jellegű is legyen a tapasztalatszerzés, annál gazdagabbak vagyunk, egy színfolttal több, ami lehet tudás vagy egy érzés, mely másabbá tesz régi önmagunknál.
Ha sikerül megtalálnunk mindebben azt, ami pozitívan hat ránk, amitől erősebbek, de jobbak is lehetünk, akkor lesz esélyünk megtalálni azt a partszakaszt, mely általunk lesz értékesebbé, szebbé.
