Johann Wolfgang Goethe: Talált kincs

2009. július 4., szombat, Kiscimbora

Jártam az erdőt,

csak így magam,

könnyű bolyongás

vitt céltalan.

Egy kis virág nyílt

az útfelen,

mint csillag égett,

mint drága szem.

Már nyúltam érte,

de suttogott:

Ha leszakítasz,

elhervadok!

Erre tövestől

kivettem őt,

virulj kertemben

házam előtt!

Ott jól beástam

gyökereit:

egész bokor már,

és úgy virít!

Szabó Lőrinc fordítása

Hozzászólások

Megosztás: Szerző: x Cikk megjelenési időpontja: 2009-07-04 00:00 Cikk megjelenítése: 4743 Olvasóink értékelése: 0 Szavazatok száma: 0

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2009-07-04: Kiscimbora - x:

Zelk Zoltán: Vakáció

Hova menjünk,

Milyen tájra?

Hegyre talán,

Vagy pusztára?

Következő írásunk

2009-07-04: Kiscimbora - x:

Az elátkozott barát (Magyar népmese)

Egyszer kiment két barát-fráter koldulni a tanyákra, és annyi tojást, csirkét, túrót, sajtot és más effélét koldultak össze, hogy hazafelé menőben majd megszakadtak a teher alatt. Amint mennek nagy izzadtan, egyszer találnak az út mellett egy juhászt, ki egy körtefa árnyékában aludt, s úgy hortyogott, hogy az útra kihallatszott a hortyogása. A szamara meg ott bóbiskolt mellette.