Az író 1956 nyarán dolgozott a regényen, ezt kódolta a szövegben is, abban a részletben, amely arról szól, hogy Tutajos hátát leégette a nap, és a berekbeli kunyhóból nagybátyja házába kerül. A szabadság mámora után nehéz a szobafogság. Egy jelentéktelennek tűnő párbeszéd így hangzik:

— István bácsi, mi lesz holnap?

— Holnap, fiam, szerda, Ulrik napja. A nap kel három óra ötvenkét perckor, lenyugszik tizenkilenc negyvennyolckor...

Vajon miért fontos az írónak ez az Ulrik napja? Meglehetősen ritka férfinév. De legyünk nyugodtak, Fekete István, mint tudatos alkotó, semmit sem bízott a véletlenre, a regényben ennek a látszólag jelentéktelen momentumnak is megvan a jelentősége a feketei eszmerendszerben, amelyet kb. így fogalmazhatnánk az író szavaival: „Az örök humánumban és -ból élek — ami változatlan!"

Lássuk, mit is rejteget Ulrik napja, azaz július 4. Kezdjük az eseményekkel.

1953-ban ezen a napon lett Magyarország miniszterelnöke Nagy Imre — de ötszáz évvel azelőtt, 1456-ban a török is ekkor zárja körbe Nándorfehérvárt. A történelem és a politika iránt egyaránt érdeklődő Fekete István számára 1956. július 4. a szabadság napját jelentette — mindez egy jelentésárnyalatokra kényes korszakban…

De Nyugatról nézve még világosabb a rejtett gondolat: 1776-ban a tizenhárom gyarmatállam Amerikában ezen a napon fogadta el a Függetlenségi Nyilatkozatot. A dokumentum az egyenlőséget, az élethez, szabadsághoz való jogot rögzíti. Érdekes egybeesés, hogy a Szabad Európa Rádió adásait 1950. július 4-én indították. Lényegében a demokrácia és a szabadság napjának tekintik július 4-et mindazok, akik az emberi jogok és a polgári értékrend harcosai. Mellesleg az Amerikai Egyesült Államok nemzeti ünnepe. A Tüskevár világa nem a szocialista ifjúsági regényben elvárt környezetrajz és értékrend. Ennél sokkal több; az átélt örömök, bánat, sőt, életveszély után a fiúkat az örök magasságokba emelő Barátság érzése köti össze; „ahol nincsen mosónő, és nincs mérnök, csak emberek vannak".

A Tüskevár mondanivalójában döntő fontosságú, hogy az eszmélkedés kamasz hősökben megy végbe, egyfajta beavatási regény is lehetne, a személyiségek formálódására vall, az író jelzi, hogy a mindenkori Tutajosoknak — korunkban is — véget kell vetniük az álmodozásnak, fel kell ébredniük az álmodozásból és önáltatásból, a valóság talaján kell szembenézniük a valósággal. A regény számtalan megállapítása üzenet ma is az olvasónak, az ifjúságnak. „...a valóság is lehet olyan szép — sőt, szebb —, mint a hazug ábránd..."

TATÁR ETELKA