A napokban, amikor arra jártam, éppen a Gábor Áron halálának 160. évfordulójára tervezett ünnepségre készültek. Khell Ödön, a Gábor Áron Alapítvány elnöke volt a kalauzom. Több évtizede ismerjük egymást, és érdekes, minden találkozásunk alkalmával valami új kezdeményezéssel lep meg.

A hódmezővásárhelyi segítséggel épített és berendezett, a berecki hős nevét viselő Ifjúsági Fogadó udvarán Gábor Áron rekonstruált ágyújának ,,szekerére" helyezkedik, és a háta mögött észreveszem a kopjafákat. Kérdezem is, hova szánják azokat, és máris mondja, hogy a 160. évforduló tiszteletére faragják, szám szerint hármat, az emlékház és a fogadó udvarán lévő, terebélyes diófa alá állítják emlékeztetőül azokra, akik Gábor Áron kultuszának erősítésében érdemlegeset tettek.

Olvasom a kopják fémtábláinak szövegét. Az egyik Földes Istvánnak állít emléket, aki az első Gábor Áron-színművet írta. A 101 éves Khell Juliannától tudom, hogy Földes István a család baráti köréhez tartozott. A másik kopja Gyárfás Jenő emlékét idézi, aki Gábor Áron halálának megörökítője A kökösi csata című, egész falat elfoglaló híres festményével, amely a Székely Nemzeti Múzeum egyik ereklyéje. (Hirtelen arra gondolok, hogy a másik Gyárfás, Gyárfás Győző inzsellér is emlékjelet érdemelne, aki az eresztevényi Gábor Áron-emlékmű tervező-alkotója és az ojtozi passzus országútjának építésvezetője.) A harmadik berecki emlékjel Salamon Sándort idézi, akinek színpadi műve, a Gábor Áron különféle koncepciók szerint történő megjelenítésben ma is elevenen él a hivatásos és amatőr színházak repertoárjában.

Három kopjafa Bereckben — kettőt a Haszmann-fivérek faragtak, egyet Bodó Csaba berecki faragómester —, három ,,petrencés rúd", amely Háromszék kulturális erejét is felmutatja, de irányt szab a honismereti turizmus kedvelőinek is, hogy tekintetüket merre és mire fordítsák.

A bereckiek arról is gondoskodnak, hogy vendégeik a kiadványaikból is magukkal vihessenek helyi emlékeik majdani megidézésére.