Zorkóczy Zenóbiáról nem kisebb személyiség, mint Csép Sándor mondta, hogy a színművésznő valóságos ,,,egyszemélyes intézmény". Valóban nehéz eldöntenem, hogy milyen minőségében, miként is szólítsam meg egy interjú erejéig: a Laborfalvi Róza Alapítvány alapítójaként, avagy annak elnökeként, előadóművészként, a Kovásznai Nyári Esték ötletgazdájaként, annak menedzsereként, netán elektroakusztikai szakértőként, kinek pl. az okoz gondot, hogy a kovásznai kultúrotthon elektromos zongoráját három dinamikus mikrofonnal kellene kihallgatni ahhoz, hogy a zavaró, fémes zengés eltűnjön a hangspektrumból. De mindenekelőtt azt bátorkodom megtudni: igaz-e, hogy a művésznő rokona Jókainé Laborfalvi Rózának, a magyar színháztörténet legendás alakjának?

— Igaz. Nagyanyámat Laborfalvi Benke Lenkének hívták. (Jókainé Laborfalvi Róza eredeti neve Laborfalvi Benke Judit volt — Gy. S.) De ezt a vonalat ne firtassuk — kéri Zorkóczy Zenóbia —, mert színésznek lenni nem olyan, mint egy nemesi titulus vagy címer, amit családi vonalon lehet hagyatékozni. Ez mesterség, melyben csak az tud megmaradni, aki mindig valami újat, merészet ad egy napról napra változó világban. Székelyföld még a klasszikus kőszínházak földje, ahol a közönségnek úgy kell zarándokolnia az előadásra, mint Mohamednek a hegyhez. De változik a világ, és egyre inkább a színészeknek kell megkeresniük a közönséget.

— Így történik ez a Kovásznai Nyári Estékkel is? A hegy jön... Mohamedhez?

— Igen! Az ötlet még tavaly úgy született, hogy fürdővendégek panaszkodtak: hasznos a gyógykezelés, de alapjában unalmas itt az élet. A nagyszámú mulatóhelyen kívül a városnak más úton-módon is szórakoztatnia kellene vendégeit, mert általuk jut a lakosság kereseti lehetőséghez. Ezt a kereskedők is felfoghatnák, a többlet vásárlóerőt meg kellene becsülni. Eddigi tapasztalatom szerint a kereskedőktől a legnehezebb művelődésre támogatást szerezni. Itt megemlíteném, hogy a Nyári Estékhez az ,,alaptőkét" a városi tanácstól nyertem pályázat útján, ehhez adódnak magánszemélyektől kapott pénz- és természetbeni támogatások. A szórakoztatás Kovásznán nem is könnyű feladat, ugyanis többnyelvű a közönség, több korosztályt, kultúrát, ízlést kell figyelembe venni. Műsorunk összeállításakor ezt követtük.

— Úgy tudom, az előadók Erdély több sarkából érkeznek. A művelődési ház szabadtéri színpadának műszaki felszereltsége: majdnem semmi! Miként tudják áthidalni a kőszínházak gyakorlatából közismert próbák, a hónapokon át tartó műszaki előkészületek lehetőségének hiányát?

— Profikat hívtam! Kész embereket, akiknek már önálló műsoraik vannak. Így válogattunk össze két kovásznai nyári estére valót. Valamivel az előadás előtt megérkezünk a helyszínre, egy próbát tartunk, és nemsokára kezdődik élőben... az előadás. Heten fogunk fellépni. Pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy ki mit tud.

— Mielőtt megköszönöm az interjút, még egy fontos kérdés: mikorra is várható a két előadás?

— Július 11-én és 12-én este 8 órakor. Plakátokkal és rajtuk a részletes műsorral, szereposztással napokon belül jelentkezünk.

Lejegyezte: Gyila Sándor