Fél év telt el azóta, a régi embereket eltávolította ugyan a központi és megyei intézményekből, de a költségek az istennek sem akartak csökkenni, öt hónap után a statisztikusok döbbenten látták, hogy a közkiadások decemberhez viszonyítva több mint tizenkét százalékkal nőttek. Most, a napokban meg azzal szembesültünk, hogy míg némely ágazatban — például az államvasutak — hatalmas elbocsátási hullámra készülődnek, hogy a tanügyben még a vizsgáztatási díjakat sem hajlandóak a tavalyi év szintjén tartani, némely minisztériumban hatalmas összegeket tartalékoltak a személyzet szabadságjutalékának kifizetésére — például a pénzügyminisztériumban és máshol —, ráadásul az agrártárcánál az elmúlt hónapokban emelték előbb 35, másfél hónap múlva 50 százalékra a vezetői pótlékokat. Ilie Sârbu miniszter szerint oly alacsonyak voltak a bérek, hogy klientúrájuk nem volt hajlandó beülni a számukra felszabadított vezetői székekbe. A napokban jutott a sajtó tudomására ama hír is, hogy a köztisztviselők zöme pert nyert a kormány ellen, s emiatt több mint 230 000 embernek — az igazságügyi minisztériumból, a munkaügytől, a pénzügyminisztériumból — ki kell fizetni a kollektív munkaszerződésekben kialkudott, a hivatalos pihenőszabadság idejére járó egy átlagfizetésnyi járulékot, ami körülbelül 86 millió eurót tesz ki, s melynek elhalasztásáról kormányrendeletben gondoskodott ugyan a kabinet, de a miniszterek saját házuk táján — állítólag a rendelkezésükre álló fizetési alapból — folyósítani tudják és akarják is az említett vagy annál esetenként jelentősen nagyobb összegeket.

Egy szó, mint száz, esze ágában sincs a kormánynak a nagy rössel beharangozott takarékosság, illetve csak ott spórol, ahol teheti. Például a tanügyben, a belügyben. Közben Emil Boc épp most ünnepli hat hónapos sikeres kormányzását, azt állítva, hogy az előirányzott 32 válságellenes intézkedés közül 28-at életbe ültetett. Esztelen pénzszórásuk közepette nem csoda, hogy nem érzékelik a válság hatásait, elég, ha a mi bőrünket égeti.