Ebből jelenleg napi 17 000 liternyit használ el az itt élő hatvanezer ember, holott a hozam kétszer ekkora fogyasztást is megengedne. Jó hír, hogy bőséges készleteink vannak a tiszta, egészséges ivóvízből, de erre árnyékot vet az eléggé elöregedett elosztó rendszer, a vezetékcsere ugyanis csigalassúsággal halad. Ennek ellenére bátran ihatunk a csapokból, és csak a víz emelkedő áráért kell aggódnunk.

A városszéli ,,vízgyár" kerítését még nem is látni, amikor már tábla figyelmeztet arra, hogy fokozottan védett területre lépett a látogató, ahol tilos mindennemű szennyező tevékenység, többek között a növények vegyszerezése is. Ilyen felirat minden (külön bekerített, szakszerűen födött) kút környékén látható — a legtávolabbi húsz kilométerrel fennebb, az Olt mentén —, és szigorúan ellenőrzik a korlátozás betartását.

Ugyanilyen intézkedésekkel óvják a sugásfürdői út feletti forrásokat is. Az üzemet csak köpenyben és kísérővel lehet megtekinteni. Sok látnivaló nincs: előbb egy rácsos szerkezeten a megengedettnél nagyobb vastartalmat csökkentik, majd homokszűrőn az egyéb szennyeződéseket (itt már kristálytisztának látszik az átfolyó nedű), aztán klórozzák (ez a fertőtlenítésért kell), tartályokba pumpálják, és onnan kerül a hálózatba. Nem nagyon egyenes úton, hiszen pl. az Állomás negyedben a Pacé tározóiból kapják a vizet, a szemerjai tömbházakat viszont a Gémváránál levő vízház látja el. A folyamat minden egyes részében ellenőrzött, egészében pedig számítógépes rendszer vezérli, ami ugyancsak megérett a cserére, nem is lehetett hozzá alkatrészt találni, csak Thaiföldön. Ez az egyik sürgős fejlesztési terv, a másikkal pedig az automata klóradagolást szeretnék bevezetni a jelenlegi felemás eljárás helyett. Mindez összesen 168 000 lejbe kerülne, és önerőből kellene kigazdálkodni — közölte Kató Béla, a közüzemek fejlesztési igazgatója. Butyka Elemér telepvezető szerint már megtették a versenytárgyalási előkészületeket is. A cél az ellátás javítása, a vízminőséggel ugyanis nemigen van, hová előrelépni — az időnkénti lakossági panaszok oka is inkább a jóváhagyás nélkül végzett szerelésekben rejlik, a hirtelen megváltozó nyomás ugyanis felkavarja a lerakódásokat, innen ered a zavaros víz — állítja Szántó Zsuzsa minőségért felelős igazgató. A vezetékek állapota ismert: némelyik száz évvel ezelőtti, és még mindig épebb, mint sok későbbi. Összesen 120 kilométernyi vízcsövet kell karbantartani Sepsiszentgyörgyön, ebből évente mintegy két kilométernyit cserélnek ki — ennyire futja a költségvetésből —, pedig terjeszkedni is kellene, hiszen még mindig nincs minden utcában csapvíz.

A hálózati veszteség jelenleg 38 százalékos — soknak tűnik, de az országos átlaghoz mérve kevés, főként, ha tudjuk, hogy az így elkönyvelt mennyiség tekintélyes része a vezetékek átmosására vagy tűzoltásra megy el (ez nem jelenik meg a számlákon, azok csak a ház vagy tömbház előtt felszerelt mérőműszerek szerinti fogyasztást tükrözik). Ha a rendszeresen végzett laboratóriumi vizsgálatok a megengedettnél nagyobb vegyi vagy mikrobiológiai értékeket mutatnak ki egy-egy kútban, azt is átmossák (miután lezárták), és csak akkor kapcsolják újra rendszerbe, ha már megfelel az előírásoknak. A víz minőségét a felhasználóknál — más-más csapoknál vett mintából — hetente ellenőrzik.