— Miért mész?

— Azért megyek, mert a belső vágyaim pár éve azt mondják, ki kell próbálni más helyzeteket, azért megyek, mert félek attól, hogy egy idő után megszűnnek az egészséges ingerküszöbök azáltal, hogy helyzetek ismétlődnek. Ezt nem vádként mondom, de úgy érzem néha, hogy beszűkülök bizonyos szerepkörökbe. Valószínű, ez természetes, mert az ember végül is egy idő után mégiscsak bizonyos szerepeket játszik el, mert bizonyos szerepeket látnak benne.

— Az elmúlt tizennégy évben, mióta a Tamási Áron Színház tagja vagy, azért elég változatos szerepeket osztottak ki rád.

— Amit a közönség lát, az egy, de énbennem párhuzamosan fut egy másik szál: ami történhetne vagy esetleg történik öt év múlva, tíz év múlva. Azoktól a veszélyektől félek, amelyekbe beleeshetek, ha esetleg a dolgok így mennek tovább. A belső művészi indíttatások figyelmeztetnek, vigyázzak, nehogy egy idő után csak bizonyos alakításokra legyek képes. Mert ha az ember folyamatosan egyfélét játszik, akkor egy idő után hajlamos tényleg azt hinni, hogy csak arra képes. Az elmúlt jó pár évben nagyon sok mindent kipróbáltam a színházi szerepeimen kívül, sanzonversenyre, szavalóversenyre jártam, egyéni műsort készítettem, mert úgy éreztem, okvetlenül ellensúlyoznom kell a belső vágyaknak megfelelő alkotói folyamatokkal azt, hogy ne csak bizonyos pályákon fussak. Ezeknek az ideje lejárt.

— A továbblépéshez miért éppen Kolozsvárt választottad? Miért nem például Budapestet?

— Mert nem akarok elmenni Erdélyből. Budapestről látnak, ismernek és elismernek, de nem biztos, hogy ha odakerülnék dolgozni, úgy is fogadnának. Azt szeretném, hogy helyzetbe kerüljek, és úgy gondolom, Kolozsvár az a hely lehet, ahol helyzetbe tudok kerülni. Ott jobban itthon vagyok.

— Művészileg új helyzet, új kihívások, felpróbálod mint kesztyűt, vagy jól áll, vagy nem. Hazafelé?

— Haza fogok jönni, nem tudom, mikor, de biztosra így érzem. Azt, amit nekem Sepsiszentgyörgy jelent, nem fogom feladni. Szentgyörgy nekem szerelem, itt töltöttem tizennégy évet, itt is születtem, itt dolgoztam a legjobb helyzetekben, itt lettem színész. Bocsárdi László tökéletesen megértette, hogy mi dolgozik bennem, és azt hiszem, hogy ezen a ponton alá is írtunk egy virtuális szerződést, aminek alapján én nem hagyom itt végleg Szentgyörgyöt. De most el kell mozdulnom, ezt érzem, ez dolgozik bennem pár éve. Félek, de legyőzni a félelmet csodálatos érzés. Ha még kerülök ilyen izgalmas helyzetekbe, amiket ki kell próbálnom, és nem lesz erőm megtenni azt a lépést, örökre bánni fogom. Most úgy érzem, az itteni biztonságot fel kell cserélnem egy bizonytalan, de biztató, megpróbáló helyzetre. Szeretnék megint nem klisékben gondolkozni, szeretném újra belülről megszülni a szerepeimet.

Lejegyezte: Váry O. Péter