Hadd idézzek tallózva az írásból:

2005 2009

„A Kisstadion kapuja tágra nyitva, öltözői fölött a pusztító tűz nyomai még mindig látszanak, 2000—3000 férőhelyes lelátójának lécezett ülőkéit vandál módra szétverték valakik, a játszótér közvetlen közelében, a lelátó sorai között vastagon áll a szemét... Mintha nem is a város szívében állna ez a sportlétesítmény (nem is olyan régen még a város gyöngyszeme), hanem kint, a város szélén, ahová hordják a hetvenezres város szemetét, szennyét...."

2005 2009

„Nem sokkal szebb a látvány a műjégpályán. Vásárosbarakknak becézett tákolmányok sora valósággal ránőtt az egykori jégpályát övező palánkra" azzal a szent szándékkal, hogy életben tartsa (nem mi találtuk ki, hanem azok, akik életre hívták az oroszpiacot) a jégkorongsportot Sepsiszentgyörgyön. Részletekbe nem bocsátkozunk... maradunk a végeredménnyel: Szentgyörgyön megszűnt az A-osztályos hokicsapat, végelgyengülésben vergődik az ifjúsági... Ha tetszik a városatyáknak a képről visszapillantó látvány, ha úgy gondolják, hogy ez feltétlenül kell a szép, tiszta, civilizált fedett uszoda és a szabadtéri strand mellé, mert csak így lesz európai ez a városrész, akkor ám legyen. Nem a lap szégyene!"

2005 2009

Az annyi szép focimeccset megélt Csíki negyedi stadion helyén „legelőhöz hasonló puszta fogad, a futballstadion nyomait őrzi még a rugófal, a cigányok lakta öltöző. Ma — mint azt a gebe is bizonyítja — legelő..."

2005 2009

„Ilyen Csíki negyedi legelőhöz hasonló puszta fogad a városi stadionban is, ahol valamikor labdarúgó-edzőpálya volt, bütüjében pedig egy épülő edzőpálya nyomaira, a lebontott kakasülő (a kivételes elvtársak lelátója — szerk. megjegyzés) maradványaira, na meg a házépítéshez szükséges betonelemekre lehet bukkanni. Ezt látogatta meg a múlt hét végén a Nemzeti Sportügynökség főnöke és kísérőcsapata (köztük volt Grama úr is, aki a minap oly hevesen kitört ama bizonyos sportcentrum ügyében — szerk. megjegyzés). Azt mondják, nemes szándékkal: ide akarják építeni az új fedett műjégpályát, állítólag a Hargita megyei Kurkó János és a város közreműködésével..."

„Ez a helyzet városunk néhány sportbázisán... Magyarázkodni lehet, hogy nem a mi tulajdonunk, hogy folyik még a tulajdonjog körüli pereskedés, hogy elavult, s már nem érdemes vele foglalkozni... Hogy... Ez viszont nem változtat a tényeken, amilyen a sportbázishálózatunk, olyan a sportéletünk, vagy amilyen a sportéletünk, olyan a sportpályáink állapota most, a XXI. század elején."

2009. július 8-án újra körbejártam a fenti létesítményeket. Több mint négy esztendő elteltével ez a kép fogadott (lásd a jobb oldali képoszlopot).

A Kisstadion kapuja most is „sarkig ki van nyitva", az öltözők épületét tovább emészti, s a lelátót is kikezdte az idő vasfoga. Hogy ma éppen kevesebb volt a szemét, az a nemrég itt megrendezett esti koncertnek köszönhető. Török Mária, a romániai kézilabda nagyasszonyának szavai jutnak eszembe: „Amikor megláttam a Kisstadiont — ahol a szentgyörgyi B-osztályos csapattal játszottunk —, annak siralmas állapotát, a sírás kezdett fojtogatni. Nem, nem lehet, nem szabad egy ilyen létesítményt pusztulásra ítélni!"

Szentgyörgyön nemcsak az A-osztályos hokicsapat s az ifjúsági együttes szűnt meg, hanem a műjégpálya is eltűnt az oroszpiac barakkjai mögött. A gépház, melyet a város építtetett, nem a gépgyárnak (IMASA-nak), nem új tulajdonosának, Maniga úrnak, s melynek tetején százan szurkolták végig a Csíkszeredai SC—Bukaresti Steaua bajnoki mérkőzést, rövidesen új rendeltetést kap — de annak semmi köze nincs a sporthoz —, a terület, melyen a jégpálya állt, lehet — mondják a rossz nyelvek —, hogy a városi stadionban épített parkoló példáját követve parkoló lesz, mert kell a gépház új rendeltetéséhez...

A Csíki negyedi stadion emlékét már csak a rugófal őrzi, na meg az egykori öltöző betonalapja... A késői geológusoknak üzenem: nem székely, esetleg dák vár állt ott, hanem a Bútor, az Építők, majd a Kenyérgyári csapat (IMP) öltözője.

A városi stadion túlzsúfolt parkolója

A városi stadion, azaz a „konc", melyért két fél „marcangolja" egymást, négy év után is őrzi a kakasülő maradványait, a rugófal mögé elhelyezett betonelemeket, a lelátó lesújtóbb állapotban leledzik, mint 2005-ben, s ha nem vigyáznak, a műanyag borítású atlétikai pályát benövi a gyom, a fű, a Pacé felőli dobókörből pancsolómedence lesz, a 3000 m-es akadályfutás vizesárkából szemeteskuka... A napokon át üresen álló parkoló türelmetlenül várja, hogy jöjjenek már Kurkó János építőinek autói, s valóra válthassa rendeltetését.

A szentgyörgyi labdarúgás jelenét tükröző lelátó

Még mondja valaki, hogy nem nyitott szemekkel jártak négy éven át városatyáink, politikusaink... Bezzeg álmokat kergetni, mellébeszélni, nagyokat ígérni, hencegni tudnak... Mikor érjük már meg, hogy nem mesét hallgatni hívnak meg, hanem egy minden igényt kielégítő sportlétesítmény — mint például a kézdivásárhelyi sportcsarnok — átadási ünnepségére?