Akkor a szentgyörgyi gördeszkások, görkorisok nagyon örvendtek a létesítménynek, amiről időközben kiderült, hogy a célnak nem felel meg, az elemek kialakításához felhasznált anyagok nem voltak a legmegfelelőbbek, s a kis téren nagyon zsúfoltak az akadályok. Szombat délelőtt kilátogattam az állomási tó mellett található skate-parkba, kíváncsi voltam, milyen állapotban van most ez a bázis. Azt reméltem, találkozom majd gördeszkásokkal is ott, de rajtam kívül csupán egy kóbor kutya sétálgatott nagyon komótosan az akadályok között. Aztán megpillantottam a félcsőt, amelynek egyik ívében egy nagyobbacska lyuk tátongott, a préselt lemezből készült gurulófelület pedig több helyen is nagyon ütött-kopott volt. Van egy skate-parkunk, de az vicc. Nagyon csúnya vicc — válaszolt arra a kérdésünkre Crăciun Szabolcs, Sepsiszentgyörgy talán legjobb deszkása, hogy hol lehet gördeszkázni a városban. — Mi kértük azt, mert a Mihai Viteazul téren már nem lehetett gördeszkázni, pedig a kommunista terek mindig megfeleltek az extrém sportoknak. Leadtunk egy tervet is a polgármesteri hivatalnak, amely tartalmazta, hogy milyen is legyen a park, milyen és mekkorák legyenek az elemek stb. Amikor elkészült a skate-park, elég vicces volt, mert egy kis helyre összezsúfoltak mindent, rosszak voltak az arányok, és ezért egyáltalán nem lehet kihasználni a helyet. A félcső nagyon veszélyes, mivel magas és keskeny. Kispórolták belőle az anyagot. Lehet, hogy igaza van a szentgyörgyi deszkásnak, hiszen két esztendő alatt ,,kissé leamortizálódott" a hely. A park középen egy összetett elem áll, amelynek szélei fémlemezzel vannak lefogatva, de ezek a lemezek ahelyett, hogy az aszfalthoz tapadnának, helyenként az égnek ágaskodnak. Azok pedig komoly sérülést is okozhatnak. Kevés pénzből is lehet jó parkot építeni — állítja Ulman Edgar, aki Szentgyörgy rangidős gördeszkása. — A gördeszkázásnak van egy olyan ágazata, amelyben a sportolók egy mini félcsőben hajtják végre a trükköket. Ezt a 160 cm magas elemet bárhova le lehet tenni, s ha jól ki van számolva az íve, illetve a másik ív közötti távolság, akkor egy ilyen dolgon évekig lehet gördeszkázni, komolyabb befektetés nélkül. Máskülönben kell jó minőségű aszfalt, padkák, csövek, azért jó, ha vannak lépcsők is, na meg egy normális félcső. Ez lenne a legideálisabb. Egy mini félcső lenne a legoptimálisabb választás Szentgyörgyre, ha nem akarnak sok pénzt beleölni egy park kialakításába.

Crăciun Szabolcs 1987. május 22-én született Sepsiszentgyörgyön, elmondása szerint a gördeszkázás élete szerves részévé vált, s nagyon reméli, hogy negyvenévesen is lesz kedve majd gördeszkázni, és addig sem fogja megunni ezt a sportot. A Mihai Viteazul téren ismerkedett meg a gördeszkával, nagyon megtetszett neki a sport, és nekilátott deszkázni. Legtöbb ember így van ezzel a sporttal: meglátja valahol, megtetszik, kipróbálja, és ha bejön, akkor folytatja. Véleménye szerint elsősorban kitartás kell a gördeszkázáshoz, mert nagyon sokat kell gyakorolni. Megvannak az alaptrükkök, amiből a többi kiindul, ezeket pedig nagyon nehéz megtanulni.

— Mitől szép, vagy éppen mi a szép ebben a sportban?

— Én úgy fogom fel, mint egy életformát, mivel rengeteg utazással jár, s a gördeszka révén új városokat és embereket ismerhetek meg. Szentgyörgyön deszkázunk, de ha hallunk egy új helyről — legyen az Csíkszeredában, Kolozsváron vagy Bukarestben —, elmegyünk oda, és kipróbáljuk azt. Nekem ez tetszett meg a legjobban.

— Mennyit kell edzeni valakinek ahhoz, hogy elfogadhatóan gördeszkázzon?

— Mindennap kell edzeni, hiszen nagyon hamar el lehet felejteni a dolgokat. Én is így csináltam. Nyáron képes voltam reggel hétkor felkeni, hogy délig tudjak deszkázni, majd este újra kint voltam.

— Melyik volt az a trükk, amivel a legtöbbet kínlódtál?

— Amivel a legtöbbet próbálkoztam, az az ollie volt, ami az egyik alaptrükk, hogy tudjál gördeszkával ugrani. Ezt egy egész nyáron át tanultam, durván megszenvedtem. Ha az alaptrükköket elsajátítottad, a többi már könnyebben megy, s lassan-lassan kifejlődik az egyéni stílusod. A stílusból vevődik észre, hogyan deszkázik az ember. Tudhatja a trükköket, de ha csúful hajtja végre azokat, akkor már nem az az igazi dolog. Én például csúszni szeretek. Ez jobban megy nekem, mint a fliptrükkök, amikor megforgatjuk a deszkát.

A 22 esztendős deszkásnak, amikor lehetősége van, Brassóba megy tréningezni. A Cenk alatti városban van egy egészen jó park, ahová Bukarestből és az ország más nagyobb városaiból is érkeznek gördeszkások. Összehasonlításképpen Szabolcs elmondta, hogy a szentgyörgyi parkban az aszfalt erősen ,,harap". Ha leesik az ember, nagyon csúnya sebeket szerez, Brassóban viszont nem. Továbbá Tusnádfürdőre is jár deszkázni, mert ott is sokkal jobbak a lehetőségek, mint nálunk.

— Versenyzel?

— Kezdő koromban voltam egy-két versenyen. Sajnos, akkor ritkán tartottak versenyeket, s csak most kezdtek el rendszeresen viadalokat szervezni. A romániai gördeszka mint sport most jutott el odáig, hogy pénzdíjas versenyeknek adjon otthont az ország, és vannak támogatott deszkásaink is. Két-három évvel ezelőtt erről még szó sem lehetett. A nyáron Konstancán lesz egy háromezer eurós fődíjú megmérettetés.

— Készülsz erre a versenyre?

— Nem! Már nem versenyzem. Egy ilyen versenyre nagyon keményen kellene készülni, időm sincs rá, és nagy a konkurencia. Szerencsére már sokan vagyunk mi, gördeszkások, és egy-egy ilyen versenyre olyan trükkökkel érkeznek meg a résztvevők, hogy leszakad az ember álla.

A tusnádfürdői 23 éves Ulman Edgar kiskorában a tévé képernyőjén keresztül ismerkedett meg a gördeszkával. Az Eurosporton közvetített X-Gameset nézve azon tűnődött, hogyan lehet felugrani a levegőbe egy gördeszkával, és mindig az volt az érzése, hogy ezek a dolgok ellentmondanak a fizikának, a gravitációnak. Tíz évvel ezelőtt szerzett magának egy olyan deszkát, amelynek az eleje és a vége fel volt tűrve, és nekilátott gördeszkázni. Megismerkedett két idősebb sráccal, s tőlük próbálta ellesni a dolgokat. Miután idekerült Szentgyörgyre, egy kicsit nehezebb volt a dolga, mert a Puskás Tivadar Iskolaközpont diákjaként a bentlakásban nagy volt a szigorúság. Kimenője nem volt, így mindig el kellett szöknie, hogy tudjon gördeszkázni. Már egy éve deszkázott, amikor kezdtek hozzácsatlakozni szentgyörgyi gyerekek, akiket megtanított egypár jó trükkre — emlékszik vissza Edgar. Szerinte a gördeszka olyan sport, amely hamar megtetszik a fiataloknak. Régebb őrülteknek nézték őket az emberek, és nagyon lekezelték. Azt mondták róluk, hogy nem normálisak. Az idő múlásával azonban már megváltoztak a dolgok, a rendőrök is finomabban bánnak, beszélnek már velünk. A konzervatívabb szentgyörgyiek számára egy furcsa újdonság volt a gördeszka.

— Első látásra egyszerűnek tűnik ez a sport. Az embernek nem kell tennie mást, csak felállni egy deszkára, és meghajtani magát. Könnyen megtanulható a gördeszkázás?

— Annak ellenére, hogy úgy tűnik, ez egy könnyű sport, nem az! Sokat kell tanulni és gyakorolni. A deszkával nagyon kifinomultan és lazán kell bánni, mivel feszes, durva mozdulatokkal nem lehet gördeszkázni.

— Extrém sportról lévén szó, ütötted meg magad gördeszkázás közben?

— Igen, de szerencsére nem volt törésem. Nagyon-nagyon durva sérüléseim voltak, de két-három hét után újra vissza tudtam állni a deszkára. Azért nem vagyok annyira őrült — mivel szeretnék még deszkázni —, hogy nekiszökjek minden hülyeségnek, és összetörjem magamat. Bárki, aki extrém sportot űz, nem csinál olyan dolgot, amitől lehet, hogy egész életében nem fog tudni többet sportolni. Vigyázunk magunkra.

— Ha a szentgyörgyi skate-parkot kevésbé használjátok, te hol szoktál gyakorolni?

— Itt is edzem, de legtöbbet Tusnádon. Van egy terem, egy régi kantin, ahová nem szabadna bejárnunk, de nagyon alkalmas a gördeszkára. Ha esik az eső, meg télen rengeteget gyakorolunk ott. Aztán ott van a járóbeteg-gondozó is, amelynek a felső teraszán van egy térdmagasságú padka, és az iszonyúan jó.

— Te versenyeztél?

— Igen, de komolyabb eredményt nem értem el. Egy temesvári versenyen azonban megnyertem a Best Ticknek (a legjobb trükk) járó díjat. A deszkám elejével felugrattam egy korlátra, amin egyensúlyozva csúsztam végig. A munkám miatt most nem gondolkodom többet a versenyzésen. Most a stílusomon próbálok javítani, s nem vágok bele nagy ugratásokba, így a technikásabb trükkökre koncentrálok.

Van skate-parkja Sepsiszentgyörgynek, de már lassan használhatatlan (vagy már az volt átadásakor?). A megyeszékhelyi deszkások — és nemcsak ők, a görkorisok vagy éppen a BMX-esek is — bíznak abban, hogy a közeljövőben lesz újra lehetőségük arra, hogy itthon hódoljanak szenvedélyüknek, és ne kelljen más városba utazniuk ehhez. Hogy hogyan kellene egy modern skate-parkot megépíteni, arra példaként ott van a brassói vagy éppen a konstancai park, az utóbbi pedig Kelet-Európa legnagyobb ilyen jellegű létesítménye. A minta tehát adott, most már akarat és jó szándék kell még.