Éppen 160 évvel ezelőtt, 1849-ben született a Szilágy megyei Zilahon. Ott is kezdte a gimnáziumot a református főiskolán, majd Budapesten református teológiát végzett. Újságíró, lapszerkesztő és pedagógus volt, életének java részét Sepsiszentgyörgyön töltötte, itt végezte áldásos munkáját.
Szerkesztői tevékenységét már a magyar fővárosban megkezdte, Benke Istvánnal együtt az Ifjúsági Lapok című havi közlöny (1872—73) alapító szerkesztője. Bár papjelöltként érkezett városunkba, mégis a tanári pályát választotta. Itt alapított családot is. Előbb a református algimnázium köztanítója (1873), majd a Felső Leány Tanoda, később a Községi Polgári Leányiskola igazgatója lett, az első székelyföldi leánynevelő intézet megteremtője. Közéleti személyiségként számos háromszéki egyházi és közművelődési rendezvény kezdeményezőjeként tartjuk számon. Alapító szerkesztője a Székely Tanügy című lapnak (1875—76), szerkesztette a Nemere politikai hetilapot (1877—82) és 1882-től haláláig a Székely Nemzetet. A Székely Nemzeti Múzeum igazgatóválasztmányának elnöke, a helybeli református egyház főgondnoka volt. Nevéhez fűződik a számos értékes kiadványt megjelentető Jókai-nyomda Rt. alapítása. A városi tanács és a szabadelvű párt tagja volt. Az ő érdeme, hogy főgimnáziummá nyilvánították a Mikó-kollégiumot. Fiatalon, 52 éves korában hunyt el 1901. március 11-én. Sepsiszentgyörgy és egyháza díszes síremléket állíttatott neki a református vártemplom cintermében. Fém domborműves emléktábláját (Vargha Mihály műve) a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium épületének falára 2001-ben helyezték fel.
