,,A leglényegesebb az, hogy finom" — így foglalta össze az egyik legtekintélyesebb nemzetközi szakértő azt, hogy miért oly fontos a csók. Hozzátéve, hogy az olyan ,,világnyelv", amelyet mindenütt értenek.
Minderről a konzervatív Die Welt napilapnak nyilatkozott Elisbeth Oberzaucher, a bécsi egyetem magatartáskutatója a csók világnapján. Elisabeth Oberzaucher — aki a Die Welt szerint a csókolózási szokások világszerte elismert kutatója — az interjúban mindenkit a csók minél aktívabb gyakorlására szólított fel. Mindezt azzal támasztotta alá, hogy csókolózás közben az agyban olyan boldogsághormonok, úgynevezett endorfinok termelődnek, amelyek rendkívül jót tesznek az emberi szervezetnek. Arról nem is beszélve, hogy a csók két embert közelebb hoz egymáshoz, és ez már önmagában boldoggá tesz. Oberzaucher szerint három feltevés létezik arra vonatkozóan, hogy miért csókolózunk. Az egyik elmélet a csókot egyfajta rituális szokásnak tartja. Abból indul ki, hogy korábban az anyák a táplálékot szájukban ,,aprították össze", majd úgy adták kisgyermekük szájába. Ily módon a csók a gondoskodás, a közelség, a szeretet és a kötődés jelképe lett, különös tekintettel az anya-gyermek kapcsolatra, amely a legerősebb kötődésnek számít. Egyes népeknél ez a fajta ,,csókolózás" még ma is szokás, például Namíbiában a himbáknál.
A másik elmélet tulajdonképpen az elsőből fakad. Eszerint az evolúció során az ember tovább ,,tökéletesítette" azt, ami amúgy is kellemes. És közben ,,elveszett" az eredeti cél, szándéknak megmaradt viszont a szeretet és a közelség ,,szájon keresztül" történő kinyilvánítása. Azaz, miért is kellene lemondani a csókolózás oly hasznos és kellemes tapasztalatáról?
A harmadik felvetés azt vallja, hogy a csókon keresztül két ember valóban ,,kóstolgatja" — kölcsönösen vizsgálja — egymást. Például vizsgálja azt, hogy genetikailag megfelelnek-e egymásnak, a nyál íze pedig arról ad felvilágosítást, hogy immunrendszerük harmonizál-e egymással. Az ember arra ,,ítéltetett", hogy kapcsolatot keressen, és gondoskodjék az utódról. Ennek kapcsán a csók annak eszközévé vált, hogy mindehhez megtaláljuk az igazi partnert — vélekedett a bécsi egyetemi professzor.
Persze előfordul az is, hogy az első csóknál nem minden ,,klappol". Elisabeth Oberzaucher szerint azonban nem szabad csupán ennek alapján ítélni, hanem az ,,összképet" kell tekinteni. Bárhogy is van, azért a csók mégiscsak egy csók, és ha két ember között minden más ,,stimmel", akkor nem annyira drámai, ha a csókolózás nem éppen a legtökéletesebb — vélekedett a szakértő, aki az egész ,,műveletet" egyfajta információcsereként is jellemezte. Végezetül beszámolt arról, hogy az emberek az egész világon csókolóznak. Igaz, ott vannak például az eszkimó inuitok, akik mindezt az orrukat egymáshoz dörgölve teszik, de ugyanolyan boldogan, mint a ,,hagyományos" módszer követői.
Pietsch Lajos
