Különösen az állattartásban, a legeltetésben vannak visszatérő gondok ma is Zalánban. Nagy a kontraszt, hisz épül-szépül a falu, bevezették a Rókalikak-forrásból az ivóvizet, tévécsatornák szállítják a nagyvilág híreit, s az egyház, akárcsak régen, végzi lelki-erkölcsi nevelőmunkáját. Ugyanaz a rendellenesség kavarná a kedélyeket, mint ennek előtte több száz évvel? Igen: célpontban a legeltetés módja, akárcsak régen. És fő gond a tej értékesítése, a mindennapok falusi valutája.

Kiutat kell keresni!

Két esemény kavarta fel Zalánban a közvéleményt, csiholt éles vitákat: a tehenek csordajáró útjának a megváltoztatása, a régi út lezárása, s az a tény, hogy három egymást követő hét végén nem vette át a tejet a helybeli termelőktől a sepsiszentgyörgyi Covalact Rt. Időlegesen megoldódott a dolog, de attól félnek a termelők, hogy az eset megismétlődhet, s akkor mi lesz?

Történt, hogy a helybeli erdő-közbirtokosság olyan, részben erdővel és legelővel borított területet adott bérbe 25 évre vadaspark létesítésére egy vegyes befektetőcsoportnak, amelyen átvezetett a falu csordajáró útja. Az utat kerítéssel lezárták, s a 130 jószágnak új, meredekebb kijárót biztosítottak a hegyi legelő felé. Olyan meredeket — mondják a helybeliek —, hogy ,,csúsztak-hulltak be az állatok az árokba". A zalániak több száz éven át hozzászoktak a legeltetés és az azzal kapcsolatos szabályok betartásához, elégedetlenségüknek oly erővel adtak kifejezést, hogy a közbirtokosságnak meg kellett nyitnia a régi kijárót. Végleges lehet-e ez? — ez tartja izgalomban az állattartókat, ugyanis talán ősszel a vadaskertet benépesítik. Hogy lesz majd jövőben? A tisztánlátás érdekében kerestük meg a közbirtokosság két vezetőjét.

— Mi 113 hektáros erdőrészt bérbe adtunk, amit a közjegyző láttamozott — kezdte Ördög Sándor közbirtokossági titkár.

— Felette zajos azért volt az utolsó közgyűlésünk, mert a volt elnök a 223 hektárnyi legelős részből 170 hektárt bekerített, s a gazdák jogosan elégedetlenkedtek: ,,amellett, hogy megcsonkították a jószág legelőterületét, még a csordajáró utat is lezárták" — mondták. Végül is visszaengedtük a csordát a régi útra, s bár a bérlők megbízottjával csak száz hektár legeltethető területről szólt az egyezség, az állatok legelnek az egész területen. Az egyezség a bérlővel úgy szól, hogy május 1. és szeptember vége között, amikor már kezdődik a vadászati szezon, és vége a legeltetésnek, zavartalanul legelhet a csorda, s a lelakatolt csordajáró út kapuját is megnyitották. A lakatot a mindenkori csordapásztor tartja, aki nyit és zár a jószág be- és kivonulásakor. Megjegyzem, hogy a száznál alig több, csordába járó szervasmarhának csak fele közbirtokossági tagoké, a többi nem közbirtokossági tagok tulajdona. Utóbbiak nem járultak hozzá a legelő fenntartásához (például takarítás), ami felett elnézett a közbirtokosság, de a birtokossági határozatokba ezeknek a gazdáknak a beleszólása nem jogos.

— Milyen megoldás sejlik fel a jövőre nézve, mi a pillanatnyi válasza a falu állattartó gazdái számára? — kérdeztük Szilágyi Lajost, a közbirtokosság elnökét.

— A zaláni gazdáknak igazuk volt. Valóban, az állatok számára kijelölt út nem megfelelő. A bérbe adott területen 113 hektár erdő van, és 223 hektár erdős-bozótos legelő. Utóbbi tulajdonjogának tisztázása-véglegesítése még folyamatban. Ennek függvényében döntünk majd Szent Mihály után. Mi két megoldást is ajánlottunk az állattartóknak a legelő megközelítésére, de egyikkel sem értettek egyet. A bérlők azonban kompromisszumra készek, én hiszem, hogy ez a dolog megoldódik úgy, hogy mindenki számára méltányos legyen. Azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy a zaláni közbirtokossági erdő már nem hoz semmi hasznot, vágás nincs, egyelőre nem is lesz. Tehát a vadaspark létkérdés számunkra, ennek az anyagi hozadékából egy sor fenntartási költséget kell kifizetnünk a jövőben.

Újabb galiba, nem a jobb jövő sejlik fel

Amikor a Covalact nem volt hajlandó átvenni a tejet, félszáznál több tejtermelő gyűlt össze tiltakozni a csarnoknál. Érthető: sajtot mindenki tud készíteni, a tehéntúró sem megvetendő, a tejet nem kellett elönteni, de legtöbb családnak majdnem kimondottan csak a tejpénzből kell megélnie.

— Mi aggasztja még most is a tejtermelőket, esik-e a termelés, hogyan alakul az állatlétszám? — kérdeztük Barabás Magdolna csarnokost. Megtörtént az elmúlt években is, hogy a gyár időlegesen nem nem vette át a tejet. Mi azonban sejtjük, hogy az idei kiesés után a tejtermelők nem tekintenek akkora bizalommal a feldolgozóra, mint ennek előtte.

— A napi tej 1000—1200 liter között ingadozik — válaszolja a csarnokos. — Én nem mondom, hogy nem volt gond néhányszor a minőséggel. Egy alkalommal találtak antibiotikumot is a tejben, volt úgy, hogy összement. A tejpénz életmentő, mert nagy a munkanélküliség. Nagy hiba és baj, hogy nincs a zaláni tejtermelőknek érdekszervezetük, mint máshol. Arra, hogy önálló csarnokot létesíthessenek, sok pénz kell. Esik az állatlétszám. A tavaly tavasz óta huszonhét termelő eladta a teheneket. A tavaly volt 83 termelő, s most 46! Mi lesz ennek a vége? A 26 éves fiam most megy Németországba dolgozni, hogy meg tudjon élni, pedig állatállománya van, amit külön bérelt legelőn tart fenn.

A helyzet valóban aggodalomra ad okot. A zaláni mező tetemes része ugaron, a földtulajdonosok egy részének nincs anyagi ereje, hogy földjét megmunkáltassa.

— A történelem gyakran megismétlődik — jegyzi meg találóan Demeter Lajos helytörténész, Zalán múltjának egyik legjobb ismerője, aki az elmúlt években jelentette meg Debrecenben Zalán falukönyveit az Erdélyi-Történeti Alapítvány kiadásában. Az alcímek sokatmondóak: Községi bíráskodás, Guberniumi és militáris statútumok, Pásztorfogadás. — Súlyos, nagyon súlyos múlt sejlik fel a falukönyvekből, valóban a történelem, ha nem is ugyanúgy, mint a régi századokban, de ismétli önmagát. Ám a rendtartó székely falu képe még ma is jól körvonalazódik. Zalán több évszázados múlttal büszkélkedhet. Falutörvényei a XV. század végén már papíron voltak, és a XVII. század elején megújították őket. Nem azt csinált mindenki, amit akart. Szigorú, több száz éves szokásjogon alapuló falutörvény irányította az életet, amit évről évre megújítottak. Az a véleményem, hogy most, amikor az állattartás egyre fontosabb egy család számára, mert életet ment, az államnak segítenie kell, hogy a gazdaember újra lábra tudjon állni, és örökölt szabályok alapján rendezze a mező, erdő és legelő életét. A több száz éves tapasztalatokon alapuló szabályok kényszerítik a lakosságot és a közösségi csoportokat a legésszerűbb megoldásokra.

Falujáróban más bosszúságnak is tanúi voltunk. A családi házakhoz sorban kötik be a lakók az ivóvizet. De mert a leágazáshoz szükséges árkot géppel ássák, többször elszakadt a fővezeték. Ilyenkor a falu egy része ivóvíz nélkül marad. A bosszúság az önkormányzaté, ugyanis a gyors közbelépés időt, munkaerőt és költséget jelent. Ezután az ilyen rongálást az elkövetőkkel fogom megfizettetni! — háborog Fodor István polgármester.

— Van más baj is éppen elég ebben a faluban — újságolták fiatalasszonyok. Egyre több a gyermek, és egyetlen óvónő készíti elő az iskolaköteleseket.

— Nem elég tágas az a terem az ovisoknak, túl zsúfolt — mondta Bartha Kinga kétgyerekes fiatalasszony (képünk). Azért költöztünk ki Zalánba, hogy két gyermekünket elképzelésünk szerint szabadon, a jó levegőn nevelhessük. Nő a gyermeklétszám. A kisfiammal együtt tizenhárom olyan gyerek van, aki 2004-ben született! Nem szeretném, hogy gyermekeim összevont osztályban tanuljanak, ha van lehetőség arra, hogy jobb felkészülést kapjanak.

Lesújtó múlt

Zalán néhai Bencze pap bácsijáról rég akartunk szólni. Bencze József (1898—1972) külföldön tanult református lelkész volt, közéleti személyiség. Húsz éven át pásztorolta ezt a régi kálvinista gyülekezetet, hat és fél évet szenvedett a totalitárius rendszer börtöneiben, annak lett áldozata.

— A kollektívgazdaság megalakításával kapcsolatos ellenállásnak ő lett a mondvacsinált bűnbakja — részletezi Ördögné Bencze Éva, a tiszteletes lánya.

A két hektáron fekvő Séra—Bencze-kúriát kiszemelték kollektívirodáknak, háborgatták, majd tizenhat évi börtönbüntetésre ítélte a kolozsvári katonai törvényszék, amit húszra emeltek. Nádat aratott a deltában lyukas gumicsizmában télvíz idején. 1964 nyarán szabadult egy Ceauşescu-féle amnesztia révén. Még nyolc évet élt, az ott szerzett tébécé végzett vele. Sírját kopjafa jelöli a falu temetőjében.

Miközben a templomkert felé tartottam (képünk), az jutott eszembe, hogy számos, Bencze paphoz hasonló mártírja van még Háromszéknek, akiknek emlékét meg lehetne-kellene örökíteni.

Gocsmán Sándort, az 550 lelkes református gyülekezet tiszteletesét már csak telefonon tudtuk elérni. Az idén nyolc fiatalt konfirmált, jubileumi istentiszteletre gyűltek össze a 10, 25 és 50 évvel ezelőtt konfirmált hívei. Az egyházi életben itt sincs uborkaszezon. 110 méteren kerítést húztak önerőből és közmunkával az ősi parókiai épület mellé. Hamarosan megkezdik az előkészületeket, hogy új ruhába öltöztessék a műemlék templomot. Lombhulláskor ünneplik építésének 690. évfordulóját.

— Rohan az idő — mondta a tiszteletes —, de tervünk az is, hogy nyomdába adjunk egy rövidebb falufüzetet, monográfiát. Megírására Demeter Lajost akarjuk felkérni.