És mivel a közmondás szerint az ismétlés a tudás anyja, ezt a tételt újabb apánk, Băsescu elnök Tusnádon háromszor is elismételte. De ettől még nem posványosodott el Tusványos. Ő már a múlt héten is tartott egy leckét az újságíróknak, amikor kijelentette, hogy a lemondott ifjúsági miniszter, Monica Iacob-Ridzi nem is volt hibás a hatszázezer eurós botrányban, hanem csakis az újságírók, akik olyasmiket derítettek ki róla, amiket nem kellett volna. Aztán alig nevezték ki erre a posztra az újabb minisztert, Luminiţa Plăcintát, és ismét lehet bírálni a sajtót, mert erről is kiderített egyet s mást. Pedig a minisztereket elég nagy körültekintéssel választják ki. Általában hatalmas vagyonnal rendelkeznek, hogy jobb megélhetésük érdekében miniszterségük idején ne kelljen tyúklopással foglalkozniuk. Lelkem, Istenem, ha éjt nappá téve fáradságos munkával megdolgoztak érte, miért ne lenne, mit a tejbe aprítaniuk? A neve után ítélve — Nomen est omen! — palacsintasütéssel és gyertyaöntéssel vagy -mártással foglalkozhatott. Ebből akkora vagyonra tett szert, hogy nem is tudja, mekkora. Ezért ártatlan abban, hogy nem valós a vagyonnyilatkozata. S ezek után mégis kutakodik utána a média, és támadja őt! Pedig én abban reménykedtem, hogy ha eljön a nyár, akkor beköszönt az uborkaszezon, és jó lesz, mert nem kell politizálni. De nem az uborkaszezon tört ránk, hanem a kánikula. Bukarestben még ingyenvizet is osztogattak a rászorulóknak. Sajnos, nem azok kapták, akiknek valóban kellett volna, hanem az élelmesek. Olyan tülekedés volt a vízért, mint Vízkeresztkor a szentelt vízért. Nem is merek belegondolni, mi lett volna, ha nálunk is — mint Rómában — ingyenfagylaltot és görögdinnyét is osztogattak volna. De akkor nem a kánikula, hanem egymás agyontaposása miatt kerültek volna többen kórházba. Viszont Bukarestben csak vizet és egyetemi diplomákat osztogattak. A Spiru Haret nevű egyetem tonnaszámra ontotta és osztogatta az okleveleket. Az igaz: nem ingyen. Olyan negyvenezer törvénytelen diplomáról van szó. Egy Ioan Hanganu nevű hatvanöt éves illető hét év alatt tíz fakultást végzett el, átlagban kilencessel. Nem is került túl sokba az egész, csak olyan kétmilliárd régi lejébe. Régente jó volt, ha a diák tandíjmentesen, illetve ösztöndíjjal öt év alatt elvégzett egyet. Ez az egyetem olyan jó a képzésekben, hogy még külföldön is vannak kirendeltségei. Kisinyovtól New Yorkig. Ha nem tör ki a botrány, az egész világot behálózhatta volna. És — képzeljük el — milyen nagy szolgálatot tett volna a tudományos világ fejlődésének, ha egy ember hét év alatt tíz szakmában egyetemi szinten képeztethette ki magát. Végre valami, amiben jók vagyunk. És akkor beüt a krach. Ebben is benne lehet a sajtó keze!