A modern szarvasmarhatartás viszonyai között a tehén, mely géppel nem fejhető, legyen a tejtermelése bármennyire kedvező, gazdasági értéket csak az egy-két jószágot tartó gazda számára jelent. A gépi fejésre való alkalmasság az egyik legfontosabb értékmérő tulajdonság. Több résztulajdonságból tevődik össze, ezekről lesz szó a következőkben.
A tőgy kapacitásán a tőgy befogadóképességét, a tőgyben tárolható tejmennyiséget értjük. A nagy tejtermelés feltétele, hogy a tőgy a fejések közötti időben minél több tejet legyen képes raktározni, illetve hogy a felgyülemlő tej nyomása a tejelválasztást minél később állítsa le. Nagy tejtermelés nagy tőgykapacitás nélkül nem képzelhető el. Ha a szelekciós munka a tejmennyiség emelésére irányul, ez magával hozza a tőgykapacitás növekedését is. Bizonyos szelekciós lehetőséget jelent a küllemi bírálat is, amikor a tőgy méreteiből, mirigyességéből következtethetünk befogadóképességére és tágulóképességére.
A tőgytermelési arány azt mutatja, hogy az elülső és a hátsó tőgyfél tejtermelése milyen arányban áll egymással. A jobb és bal oldali tőgynegyedekben általában azonos mennyiségű tej termelődik. Igen gyakran előfordul azonban, hogy nagy a különbség az elülső és a hátulsó tőgyfél tejtermelése között. Ennek az aránynak a kifejezésére a termelési arányt (tőgyindexet) használjuk, amely azt fejezi ki, hogy az elülső tőgyfél a teljes tejmennyiség(termelés) hány százalékát adja. E tulajdonságnak is elsősorban a gépi fejéskor van jelentősége, ugyanis a gép minden tőgynegyedet egyformán és azonos ideig fej. Fontos tehát, hogy a tejfolyás is valamennyi tőgynegyedből egyszerre szűnjék meg. Ellenkező esetben egyik-másik tőgynegyedben vakfejés következik be, tehát ilyenkor már tej nem nyerhető, és a fejőgép szívása a tőgynegyed mirigyállományát károsítja. A tejhasznú fajták tőgyindexe megközelíti az ideális ötven százalékot, rendszerint 46—47 százalék. A tőgyindex mérésére speciális tőgynegyedvizsgáló készüléket használunk, amely külön tartályba feji az elülső és hátulsó tőgyfelek által termelt tejet. Ez a vizsgálat azért is fontos, mert a tőgy küllemi elbírálásával nem tájékozódhatunk kellő biztonsággal e tulajdonság felől, és nagyon pontatlan becslést végezhetünk.
A jó gépi fejéshez elengedhetetlen, hogy a nagy termelésű teheneket is rövid idő alatt ki tudjuk fejni. Ellenkező esetben, a 6—8 percnél hosszabb fejéskor a tejleadást elősegítő oxitocin hormon hatása megszűnik, és a tej egy része a tőgyben marad. A fejési sebességet számos technikai, technológiai feltétel is befolyásolja, ezek közül a legfontosabbakat említem: a fejőkelyhek gumibetétje a tőgybimbók méreteinek (mint átmérő) megfelelő legyen; nagyon fontos az optimális vákuumérték, minimális ingadozással; szakszerű tőgyelőkészítés és a mindig azonos időhosszúságú fejés.
A fejési sebesség leggyakrabban használt mérőszáma az átlagos fejési sebesség. Ez a fejéskor fejt összes tej és a fejési idő hányadosát jelenti. A tejhasznú állományoknál 3—4 kg tej/percet meghaladó érték a kívánatos. A fejési sebesség függ a tőgybimbó hosszától, záróizmainak tágulóképességétől, a tőgy telítettségétől, a tőgyben levő tej nyomásától. Ugyanazon tehénnek a nagyobb napi tejtermelése idején (pl. a laktáció elején) jobb a fejési sebessége, mint amikor tejtermelése kisebb. Célszerű tehát a különböző napi tejtermelésű tehenek fejési sebességét azonos napi tejtermelésre korrigálni, és ez alapján összehasonlítani. Az átlagos fejési sebesség közepesen öröklődő tulajdonság, heritabilitása 0,4—0,5. A nemesítőmunkában ez a tulajdonság számottevően növelhető, de a fejési sebesség növekedésének biológiai határai vannak. A túlságosan nagy (4—5 kg/perc fölötti) fejési sebességgel ugyanis gyakran együtt jár, hogy a bimbócsatorna záróizma nem zár tökéletesen, ez pedig tejcsepegést és tőgygyulladásra való fokozott hajlamot mutat.
