A tejhibák és azok megelőzése (Tejminőség) - Incze Péter
A helytelen tejtermelés, tejkezelés és hűtés a gazdát anyagilag károsítja. A hibák mielőbbi felismerése, a kiváltó okok megszüntetése rendkívül fontos és a további veszteség elkerülése végett szükséges is. A tejhibákat eredetük szerint négy kategóriába oszthatjuk: takarmány- és istállóeredetű, mikrobák okozta, valamint kémiai eredetű.
Jellegzetes, kellemetlen ízt okoz a takarmányban nagyobb mennyiségben fogyasztott kamilla, mustárolaj-tartalmú növények (repce), a zöld íz a tavaszi zöldtakarmányok átmenet nélküli etetésekor érezhető a tejben, a káposztaízt a nagyobb mennyiségben etetett takarmánykáposzta okozza, a silótakarmányíz a fejés közben etetett silótakarmányoktól származik, különösen, ha azok minősége nem megfelelő. Ilyenkor a tej kellemetlen, vajsavas, édeskés, émelyítő ízű és szagú. Répaízű lesz a tej a répalevél, a répataréj nagyobb mennyiségű etetésekor. Színhibákat okozhatnak egyes takarmányok. Kék vagy ibolyaszínű lesz a tej az indigótartalmú növényektől (pl. gyékény, káka, pohánka, somkóró, nefelejcs stb.). A kutyatej, sás, boglárkafélék és a zsurlófüvek pirosra színezik a tejet. A tej sárgás színe a karotinban gazdag (pl. murok) etetésén kívül a kukoricától is származhat.
A tej ízét befolyásoló takarmányok nagyobb mennyiségű etetése után már fél-egy óra múlva észlelhető a tejben azok kellemetlen hatása. Viszont az etetést követő 5—6 óra múlva kifejt tejben az ízhibák már nem mutathatók ki. Tehát a tej minőségét károsan befolyásoló takarmányokat csak mérsékelt mennyiségben és csak a fejés után etessük. A hashajtó takarmányok (pl. répafélék, taréj) etetésekor az istálló levegője fokozottabb mértékben szennyeződik a tehenek bűzös ürülékétől. Ezt az istálló alapos szellőztetésével mérsékelhetjük.
Az istállóeredetű tejhibák részben a nem higiénikus fejés következtében, részben a tej szellőztetésének elhanyagolásából adódnak. A tej felveszi a trágya, egyes gyógyszerek, erős szagot terjesztő egyéb anyagok (pl. petróleum, dohányfüst) kellemetlen szagát. Tejhibákat okozhatnak a tehénről a fejősajtárba hulló szennyeződések, a piszkos fejőedények, sőt, maga a tehénszag is. Ezek a hibák az istálló és az állatok tisztán tartásával, tiszta fejéssel megelőzhetőek. A tejet a fejés után azonnal ki kell vinni az istállóból, és meg kell szellőztetni.
A mikrobák okozta tejhibák akkor következnek be, amikor a tejben levő csírák elszaporodnak, így az általuk termelt enzimek megváltoztathatják a tej ízét, színét, állományát. A legáltalánosabb ilyen természetű tejhibák közé tartozik a nyúlós, nem alvadó és befülledt tej.
Ugyancsak gyakoriak a kémiai (enzimes) eredetű tejhibák. Az olajos-avas ízű tejet az öreg fejős- vagy nehezen fogamzó, méhgyulladásos tehenek tőgye termeli nagyobb mennyiségben. A termelt tej frissen fogyasztva kifogástalan minőségű, ha azonban állni hagyjuk, kellemetlen ízt kap. Az öreg tehenek tejét leghelyesebb frissen forralás vagy pasztőrözés után elfogyasztani. A tej olajos-faggyús ízűvé válik, ha rosszul gondozott (hiányosan ónozott) tejesedényekből a tejbe fémek (vas, réz) sói kerülnek. Csak új edények beszerzésével vagy a régiek újbóli ónozásával szüntethető meg ez a hiba. A meghibásodott tejet külön kell kezelni.
