Olaszteleki Kósa Bálint fametszete (1990)
Közismert alakja irodalomunknak, születése 270., halála 190. évfordulóján kellene emlékeznie rá ebben az évben a katolikus egyháznak és a szűkebb szülőföldnek.
A baróti római katolikus műemlék templom belső falán elhelyezett emléktáblán ez a szöveg olvasható: Ebben a templomban részesült a keresztség szentségében Baróti Szabó Dávid SJ. költő és nyelvújító 1739—1819. A nevében sajnos kihalt baróti Szabó család családfáját e sorok írójának sikerült összeállítania, nevét pedig felvette a helybeli iskolaközpont. Emlékének méltó módon áldozott a szülőfalu/szülőváros közössége is, a líceum előtti emlékparkban elhelyezték mellszobrát (Bodó Levente alkotása, 1994), 1990-ben emléktáblával jelölték meg a szülőháza helyén álló épületet, mely ma Erdővidék Múzeumának ad otthont. Az emléktábla szövege: Itt született Baróti Szabó Dávid (1739—1819) jezsuita pap, költő, műfordító, a görög-római verselés egyik meghonosítója a magyar költészetben. A Pyber család gyermekei nevelőjeként halt meg 80 éves korában a Duna Szlovákia felőli partjának közelében lévő Virt községben. A helység temetőjében áll síremléke is. Nemzetpolitikai feladatnak tekintette, hogy magyarul verseljen. Révaival és Rajnissal együtt alkotják a deákos verselés magyar triászát. Batsányival és Kazinczyval közösen alapították Kassán a Magyar Museumot, az első önálló magyar nyelvű folyóiratot. Az ő érdeme, hogy magyar szavakat, kifejezéseket teremtett nyelvünk számára. ,,Új mértékre vett" verseinek kötete Kassán jelent meg 1777-ben. Legszebb, ma is leghasználtabb szavai a művészet és remény. A magyar irodalom szent öregei közé tartozik. Befejezésül egy számunkra ma is időszerű idézete: Serkenj fel álmodból, és szánd meg hazádnak nyelvét, mely ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz!
