Nincs erőnk már kárörömre, ám a pártok fogytán, elfogytán, e nagy politikai olvadásban engedje meg nekünk a világ s világunk, a nemzet, hogy reményre kapnánk!
Egykor diadalmasan győzött az MDF, de hozzácsapódott az SZDSZ, mint fél kanál malter, aztán azóta nem lehetett szabadulni tőle, egyik kormány sem bírt vele.
Elolvadt, akár az áprilisi hó, noha nem olyan hamar.
Most szánalom nélkül, vad-keserűen emlékezvén 1990-re, nézzük a földig latyakult MDF-et, mellette a másik tócsát, ami a Szabad Demokraták Szövetségéből leve, a szemünk előtt.
Meghintette Boros Péter, majd Dávid Ibolya a nemzet száraz fáit ,,antalli örökséggel", miközben Pestújhelyen a templom előteréből (2006-ban) ellopták a volt miniszterelnök bronz mellszobrát, eladták hulladékként. Sekély vigasz, hogy ’48-as tábornokok, írók, színművészek szobrai is ugyanúgy jártak.
A vonatban üldögélek szomjan, 35 fokos melegben, és azon tűnődöm (ilyenkor jó egyedül), hogy tulajdonképpen mit tett, mit alkotott, mit teremtett az SZDSZ ennyi idő és ennyi kormány mellett. Nem alatt, nem, mellett vagy fölött. Hadd idézzem a Magyar Nemzetből (2009. július 10.) a párt alapító — amúgy kolozsvári származású, kitelepedett — ideológusának, Tamás Gáspár Miklósnak a szavait betű szerint: ,,Az SZDSZ egy cigányvédő, buzivédő, füvező, nyugatos zsidó párt." A pártalapító ezt most, a számvetés idején mondotta, a romokon.
A magyart megölő zámolyi cigányokat kijuttatta az SZDSZ Strasbourgba, panaszkodjanak ott a ,,fajüldözés" ellen... Onnan visszakergették őket, mert ott tilos a színesfém szobrokat, huzalokat gyűjteni...
Fajüldözés? Nem sorolom, mert csak próbálom számba venni: mit teremtettek ennyi év alatt? Gyűlöletet, sunyítást, félelmet, rettenetet. Most keresik az újabbnál újabb elnököt, irtózva nézik hasonmásukat az MDF-ben: hová levél, rendszerváltás, melyet sikerült ugyan eltolni, meghámozni, de oda a hatalom.
Dávid Ibolya az ország leghiteltelenebb politikusa címet nem tudta soká tartani, mert újabb és újabb kormányok, miniszterek tolultak föl 2002-től e mai szakadékig, amelyikben benne vagyunk.
A versengés még tart, viszont annyit elért ez a gárda Medgyessy 209/D-s ügynök (2002) óta, hogy van csömörünk és nagy irtózásunk (Ady szavaival), és már nem is bírjuk külön-külön megundorolni őket, csak együtt, úgy, ahogy összefonódva rontottak, és — nincs tovább.
A nép ismét remél, de megint nem cselekszik. A nép még ma sem tudja elhinni, hogy még mindig van mit ellopniuk.
Petőfizzünk! Nosza: ,,hatalmas kezdesz végre lenni, nép" — mondja. És teszi hozzá: akasszátok fel a királyokat.
Mi s ez a nép nem ezt kéri, csak az ügyészség, a bíróság munkáját.
De hát eddigelé itt ,,legitim", törvényes volt állítólag minden.
