Mennyire volt eredményes az európai parlamenti választásokon a magyar összefogás listája, minek köszönhető a magyarság magasabb részvételi aránya, meddig tartható ez a folyamat, mitől válik branddé az összefogás? — ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel a huszadik tusványosi szabadegyetem EP-választások, 2009 — a magyar összefogás eredményessége című előadásán, mely a kampánystábok műhelytitkaiba is betekintést nyújtott.
Előre látható volt, hogy a gazdasági válság rányomja bélyegét a kampányra, az emberek közérzete rosszabb lett, az alacsony részvételi arányra is számítani lehetett, ezért tudták, a magyar összefogás listája csak akkor lehet sikeres, ha a magyarság nagyobb arányban járul az urnák elé, mint a románság — vázolta fel a kezdeti helyzetet Porcsalmi Bálint, az RMDSZ kampányfőnök-helyettese. Azt viszont nem lehetett tudni, hogy az összefogás gesztusa mozgósítja-e vagy pedig távol tartja a választókat az urnáktól, ezért a kampány során belpolitikai témákat is fel kellett vetni.
A csapatmunkát értékelte Kovács Csaba, az Erdélyi Nemzeti Tanács választási szakértője. Szerinte az eredmény jó, főként a szerteágazó üzenethez viszonyítva. Rávilágított arra is, mennyire eltérő módon értelmezték az összefogást a felek: míg az RMDSZ-en belüli hangulat az volt, hogy Tőkés visszaállt a szövetségbe, a püspök értelmezésében a polgári oldal és az RMDSZ fogott össze egy közös célért, anélkül azonban, hogy ő feladta volna identitását. Szerinte az összefogást a felek nem tudták egységes világképpé összerakni és közvetíteni.
Kiss Tamás szociológus az eredmények tükrében azt elemezte, mennyire tekinthető politikai innovációnak az összefogás — szerinte ugyanis ez állhat a magyarság magasabb részvételi arányának hátterében. Mint mondta, a kérdésre a válasz a következő időszakban érkezik, egyelőre csak a politikai innováció előfeltételének tekinthető az összefogás, ám rövid távon mindenképpen jót tett az erdélyi magyar politikai elitnek, ugyanis meggátolta a politikai tőke erózióját.
Székely István politológus a 2007-es és 2009-es EP-választásokon tapasztalt, jelentősen magasabb magyar részvételi arány okait próbálta feltárni. Az idei mozgósítás elsősorban a magyar intézményvezetők elleni tüntetéseknek köszönhető — politikai rendezvényeken régóta nem gyűlt össze ekkora tömeg. Szerinte az összefogás olyanná válhat, mint a kilencvenes években az egység, ha a felek képesek lesznek partnerként kezelni egymást, és sikerül olyan témákat felvetniük, melyek a lakosság aktív részvételét igénylik.
Krizmanits József magyarországi politológus főként az anyaországi EP-választások eredményeit elemezte. Szerinte az EP-választásokon Európa-szerte alacsony választási részvétel az információs és a demokratikus deficitnek tudható be (bár a parlament az unió egyetlen közvetlenül választott testülete, mégsem az dönt a legfontosabb kérdésekben). Így az EP-választások alatt leginkább a kormányzó pártokat szokták büntetni, és a szélsőséges pártok kapnak több szavazatot — fejtette ki.
