Egyszerűen felháborító, amit a tanügyminisztérium Háromszékkel elművel. Nincs tekintettel semmilyen érvre, sem szakmaira, sem sürgősségi esetre, sem kifizetetlen számlákra, de még a helyi szinten kötött politikai egyezségre sem — már csak a gondolat, hogy politikai alkut kell kötni egy-egy iskola felújítására, kiegyenesíti az agytekervényeket! —, úgy osztja le az iskolajavításra szánt pénzt, hogy kinyílik a székely bicska a zsebben.
Nem elég, hogy az egész megyét pofátlanul büntetik: a 145 oldalas lajstromon a háromszéki tanintézmények nem tesznek ki egy teljes oldalt, a megyén belül látható a igazi arcátlanság. Vizsgáljuk csak meg, hova is megy a pénz! Három tételt kell néznünk. Az első melléklet az önkormányzatokon keresztül történő finanszírozást tárgyalja. Itt mindössze három, román polgármester által irányított községbe juttatják a teljes összeg nyolcvan százalékát. Még rosszabb a helyzet a tanfelügyelőség közvetítésével folyósított pénzzel, amit száz százalékban román elöljárók által vezetett közigazgatási egységekbe utaltak. S mindezt egy háromnegyed részben magyarok által lakott megyében! Valamicskével jobb a helyzet a jövő évre tervezett beruházásokkal, ám itt is csupán negyvenhárom százalékban kapnak állami támogatást a magyar települések.
Ha nem tekintjük a nemzetiségi arányt, csupán azt, hogy némelyek kormánypártokhoz tartoznak, mások nem, ugyanaz az ábra. Akkor is felháborító. Mindenki tudja, hogy ellenzékből sokkal nehezebb pénzt szerezni, mint amikor kormányon a támogató párt. Ám itt még a látszatra sem ügyeltek. Korábban, míg magyarok is voltak a kabinetben, vagy csak parlamenti támogatást nyújtott az RMDSZ a kisebbségben kormányzó koalíciónak, gondosan ügyeltek arra, nehogy sérüljön a nemzeti érzékenység, s a román községek arányon felüli összegekhez jutottak. Természetesen az is kevés volt az igényekhez képest, vinnyogtak is a román politikusok, mint a fürdős szajhák, hogy őket itt megkülönböztetik. Ezek után mit szóljunk? A magyarokat hatványozottan diszkriminálják!
