Nem. Nem Nyugat-Európában kerimbábóztunk akácnyílás idején, hanem keresztül-kasul Pannónián, a Mátra lábától a Balaton keszthelyi csücskéig. Nemcsak a nyelv és vendégszeretet tette, hogy otthon éreztük magunkat, hanem egyrészt az itt-ott dimbes-dombos, a hazaihoz hasonló táj, másrészt az a fajta ragaszkodás és ismerkedőkészség, mely lépten-nyomon feltör azokban az emberekben, akiknek a múlt század második felében nem nagyon adatott meg bekukkantani, megismerni, milyen is az a mesés Erdélyország.
Nos, az alkalom egy könyv, egy kalauz bemutatása, mely regékhez és mondákhoz fűződő, több mint félszáz háromszéki-székelyföldi várról szól, s méghozzá a szerző ismerteti, ezért akadt a Csonka hazában olyan baráti társaság, mely meghívott bennünket, szerzőt és kiadót. Így fordultunk meg már a budapesti Magyarok Házának nagy színpadán, Réty és Barót testvértelepülésein, Inárcson és Dabason, ízleltük borát Kincsem földjén, Tápiószentmártonban Földes Pistának, faggatott minket Noémi és Asbóth József ott, ahol a Kívánságkosár felvételei készülnek: a Duna Televízió stúdiótermében. Sok-sok meleg kézfogás, találkozás számos régi ismerőssel. Deme Tamás Szegedről jött tiszteletét tenni, Inárcson a bitai Bitai család maradékai, a nyujtódi Bogdán János volt száldobosi tanár-igazgató és felesége, Erzsike köszöntött, Dabason a sepsiszentgyörgyi Antal Gyurika és ,,minden idők legbolondabb háromszéki genealógusának", a sepsikőröspataki Imreh Józsi bácsi holtan is élő szelleme. Otthon voltunk.
Lecsó nélkül — Csíki doki elkápráztat
Az egész Szentes olyan, mint egy szép zöld park: tiszta és csendes. S ha tudná az olvasó, hogy a föld mélyéből majdnem forrón tör fel itt az áldásos termálvíz! Nem lehetett nem otthon éreznünk magunkat ott, ahol Orbaiszék fiának, a geológus Pávai Vajna Feri bácsinak (1886—1964) az emlékét idézhettük, aki a Nagy-Alföld alatti meleg ásványvizek feltárásának úttörője volt. Az egykori Hangya Szövetkezetek szellemiségét ápoló Hunor Coop Zrt. és a Krúdy Gyula Baráti Kör meghívottjaként nyílt alkalma bemutatni-elmondani a baróti Tortoma Könyvkiadó alapító szerkesztőjének, Demeter Lászlónak, hogy miként született az exjezsuita, a költő és a nyelvész Baróti Szabó Dávid szülőhelyén közművelődési egyesület, tájmúzeum és könyvkiadó. Könyvbemutatónkkal egy időben kampányolt a városban a politikus Kövér László, várostörténeti kiállítás is nyílt éppen akkor, és mégis volt annyi érdeklődő ebben a megyei rangú városban, hogy zsúfolásig megtelt a régi megyeháza művelődési központjának díszterme. Meghívóink, akikkel egyébként régebb együtt jártuk be Háromszék tájait, a híres szentesi lecsófesztivál kezdeményezői. Volt olyan esztendő, hogy 177 csapat versengett a legjobb lecsó címért! Ám emez isteni éteknek augusztus vége, szeptember eleje az ideje. Sebaj — gondoltuk —, a hódmezővásárhelyi nyomda jóvoltából receptesfüzet is született, s jó regáti zöldségből szentesi módra Háromszéken is lehet lecsót rotyogtatni! Mert van recept Búvárlecsóra, Cigánylecsóra, Pálinkás lecsóra, Szentesi lencsés lecsóra és még Vikinglecsóra is. Utóbbi gombával és rénszarvashússal készül, így eszik a vikingek Oslóban!
— Szervusztok, Csíki Laci vagyok, de valóban csíki származású. Különös élmény volt a könyvbemutató, útban hazafelé lépjetek be hozzám is — hívott Csíki doktor. Hamarosan kiderült, hogy a Kurca-parti villa valóságos képzőművészeti múzeum és lerakat, s hogy új ismerősünk a Szobrász Világszövetség és a Le Pinde Paris tagja. Csak tátottuk a szánkat a szoborrengetegben, lépcsőházban, szobában, az udvaron, mindenütt ismerősök tekintenek ránk a leggroteszkebb arckifejezéssel. Mert nem lehet azonnal rá nem ismerni a Cervantes-figurákra, Szentgyörgyi Albertre, Pavarottira, II. János Pál pápára, de Gaulle-ra, Churchillre, Chiracra. De a magyar történelem nagyjai is ott sorakoznak, meg Clinton és Jelcin. Műveinek egyik része valóságos karikatúra, de legtöbbször szobrászat — írja róla értékelőjében Losonci Miklós. És Kós Károly szobra előtt azt mondta a doki: Állj! Ez a tietek kell hogy legyen! Ő tervezte a Székely Nemzeti Múzeum épületét. Kiváló, mélyített a Kós-arc, ráncos árkaiban az igazságért vívott szívós harc tükröződik. A kétszeres Csíki barátunk, a szentesi orvos, a művészeti anatómia kiváló mestere, karikatúra-szobrász, aki műveiben a személyek jellemrajzát sűríti össze, a művészet magaslatán a karikatúrát képzőművészeti rangra emelte. Első tárlata Marosvásárhelyen volt (1993), 1995-ben a Parlament Fehér házában, Párizsban mutatkozott be, 2000-ben Dubajba hívták meg az első Karikatúra Világkiállításra, ahol Bill Clinton, Jacques Chirac, Borisz Jelcin, Luciano Pavarotti szobraival különdíjat nyert. És következett Stockholm, Helsinki, Kína, Firenze...
— Tartsuk a kapcsolatot, ne feledjük el egymást, remélem, Sepsin majd találkozunk — búcsúzott vendéglátónk.
Késő estébe csendesedett a város. Baráti asztalnál, magyar bor mellett, ahol a Krúdy Kör ,,lájtos óráit" szokta tölteni, mintha évtizedek óta ismernénk egymást, a kör alapító elnökét, Paulovics Tamást, Mihály Bélát, a muzsika, Dragon Lajost, a számítógép, dr. Mészáros Attilát, a biokémia mesterét, az Erdély-barát Horváth Gyurit, Holmann Istvánt, házigazdánkat, Mészáros Zolit és a ,,kormánybiztost", Czibola Sándor gépkocsivezetőt. Vendéglői asztaluknál társalogtak nem is olyan rég Farkas Árpáddal és Ferenczes Istvánnal.
Leányfalu — Ahol székely a polgármester
Amikor a leányfalusi református templom padjaiban szétnéztem, majdnem mind-mind ismerős arcokra találtam. Ott ült Kovách Tamás pócsmegyer-leányfalusi református lelkész, vendégfogadónk híveinek csoportja, akikkel eddig már két alkalommal találkoztunk székelyföldi honismereti útjaik során. Ott ült Greguss Adrienne, mecénásunk baráti köre, akik egyfajta rendszerességgel keresik fel a Kárpát-könyök értékeit-érdekességeit. Sok-sok mosolygó arc és Molnár Béla barátom, akinek szigetcsépi borával tavaly az Ojtozi-tetőn a tepertős-zsíros kenyeret locsoltuk. ,,Látja, Zoli bácsi — mondta a tiszteletes —, soha nem járt Leányfalun, és mégis ennyi sok ismerőse van." A templom meghitt csendjében mintha másabb, különösebb varázsa lett volna mindannak, amit a várakról meséltem. Nem csoda, mert ez a szép, új templom a Móricz-telek egyik sarkában épült. Ezen a telken lakott az író Móricz Zsigmond. Egyszerre lerövidült a távolság Háromszék és a Duna-kanyar között, hiszen olyan személyiségek jártak várnézőben egykoron nálunk, Háromszéken, mint az igazságos Mátyás, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Ignácz Rózsa...
Steinné Gruber Katalin örömmel átölelt. Versekkel, novellákkal tele, Miért? című új kötetét nyújtja át, melyben igaz véleményét szedte rímekbe 2004. december 5-ről. Ő Leányfalu szülötte, Bodnár István irodalmi és művészeti díjas író. Hallgatóim között ül Csengő Tschörner Bandi, akinek nyomdában a magyar református templomokról és gimnáziumokról készülő csodaszép albuma, amelyből Sepsiszentgyörgy kálvinista létesítményei sem maradtak ki. Ott ült geográfus tanár barátom is, az író és honismerő Balla Benjámin. Frissen megjelent könyvét viszontdedikálta, címe: Duna-kanyari emlékek. Csodás hely ez a Leányfalu. Számos híresség, írók, művészek építettek itt otthont, nyaralót. Hétvégeken most is benépesül, termálvizű strandja és szaunája a külföldieket is idecsábítja. A templom mellett, ahol találkoztunk, Móricz átalakított lakóházát, a Móricz Zsigmond Irodalmi és Helytörténeti Múzeumot láttuk. Az első leányfalusi betelepülők között említik itt Szendrey Ignácot és vejét, Gyulai Pált. Itt álljunk meg egy szóra, mert el kell mondanunk, hogy Gyulait, az írót, költőt, kritikust, az MTA volt titkárát, a Kisfaludy Társaság tagját Elek Apó is meglátogatta. Édes Anyaföldemben azt írta, hogy házában remetéskedett Szendrey Ignác, Petőfi és Gyulai apósa. Gyulai, az írók rettegett kritikusa Budapesten és itt szerkesztette a Budapesti Szemlét meg az Olcsó könyvtárt. A Szendrey- és a Gyulai-ház ma is áll Leányfaluban.
Se szeri, se száma a leányfalusi emlékeknek. Érdekesség, hogy a katolikus templom homlokán ez a szöveg olvasható: ,,A világ minden táján délben harangoznak 1456 óta, emlékezve a magyaroknak a keresztény Európa védelmében aratott győzelmére." Kedves a felirat, de a harangok egyik legjobb ismerője-kutatója — az erdélyi származású Benkő Elek — ezt már rég megcáfolta! Így es jól van! — mosolyogtunk magunkban, hát hogyne lenne jól, ’sze így tudja az egész világ! Az ott csüngő Walser Ferenc-féle harang hangja nekünk is ismerősen csengett: számos iskolacsengő őrzi az ő nevét Háromszéken is. Itt áll a bánffyhunyadi születésű Ravasz László református püspök egykori lakása s a róla elnevezett könyvtár. Ravasz László 1921 és 1948 között a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke volt.
— Isten hozott benneteket Gyöngyöshalászra — üdvözölt Szabó Ferenc alpolgármester, a Rákóczi Szövetség helyi elnöke a zsúfolásig megtelt községi könyvtárban, ahol — örömünkre — fiatal hallgatók is összegyűltek. Lajcsik Imréné Marikának, kedves régi ismerősünknek köszöntük a meghívást. Bemutatta idős testvérbátyját, prof. dr. Lovas István akadémikust, debreceni egyetemi tanárt, az Atomkutató Intézet volt főigazgatójának gratulációját. És sorakoztak az ismerősök: Kádár János ny. főiskolai tanár kiváló Erdély-ismerő, no meg a sepsiszentgyörgyi mikós diák, Segatto Emil, aki lányához jött éppen látogatóba. Tiszteletünkre talán a falakon kinagyított és színes háromszéki tájak, műemlék épületek fogadnak. Jelenlétével tisztelt meg a község székely származású polgármestere, Hegedűs Gyula, minden művelődési rendezvény támogatója, akinek szülei a Küküllők mentéről telepedtek Gyöngyös környékére. Friss és ropogós tepertős pogácsa került az asztalra, s Balázs József nagyrédei polgármester, a Fidesz megyei elnöke is tiszteletét tette. Együtt kóstoltuk meg a gyöngyöshalászi dombok levét.
(folytatjuk)
