Rendi Ferenc, a Kőröspatak határában épített virágkertészet tulajdonosa részben osztja e félig romantikus, félig kívülálló véleményt, hisz gépészmérnök létére annak idején őt is elcsábította a virágkertészet, igaz, a családban nem volt előzmény nélküli, nagyapja és nagybátyja is ezzel foglalkozott. Ő már a rendszerváltás előtt Középajtán kezdett kertészkedni, ott és akkor ismerkedett meg a szakma csínjával-bínjával. A kilencvenes években felhagyott a mérnökösködéssel, s már nem Erdővidéken, hanem Kőröspatakon vásárolt földet, s elkezdte nagyobb méretekben művelni azt, aminek korábban szinte kedvtelésből hódolt. Akkoriban bő egyhektárnyi területen vágott virágot termelt, de hamar rá kellett jönnie, egyrészt mifelénk igazán versenyképes minőséget nem lehet produkálni, másrészt meglehetősen zárt és szűk a piac.

Időközben ugyanis megnyíltak a határok, a virágárusok igen mutatós, tetszetős árut hoztak Hollandiából, Németországból. Ezek hatására megváltozott a vásárlói igény, a mifelénk soha nem látott buja rózsák, szegfüvek, dáliák, korai tulipánok lepték el a virágstandokat és -üzleteket. S kiderült, ezeket mifelénk termelni meglehetősen sokba kerül. Itt, ahol élünk, a hegyek karéjában, nemcsak hűvös van, de a fényviszonyok sem kedveznek a nemes virágok termesztésének, s mert a melegágyakat évi tíz hónapon keresztül kell fűteni, az ár sem versenyképes, olcsóbb behozni a holland vagy a német virágot. A krizantémon kívül — melynek halottak napján hatalmas a piaca — nyereséggel semmit eladni nem lehetett.

Közben megugrott a fűtőanyag ára, Rendi Ferencnek tehát, ha folytatni akarta a kertészkedést, olcsóbb energiahordozókra kellett alapoznia melegházainak fűtését, és új, más virágkínálattal kellett előállnia. Ennek tudatában vásárolta meg Kőröspatak határában azt a kilenc és fél, tízhektáros területet, melyen újabb, most már igazán korszerű melegágyas virágkertészetét felépítette, s a legmodernebb, számítógép irányította felszerelésekkel berendezte. S fűtését nem gázzal, olajjal vagy fával, hanem hulladék anyagnak számító fűrészkorpával oldotta meg. Közben pályázott is SAPARD-alapokra, 500 000 eurós tervét elfogadták. A befektetés felét térítik vissza, sajnos, csak papíron, mert a valóságban felénél kevesebb lesz az árfolyam-ingadozás, másfajta letartások miatt, de a lényeg mégis az, hogy az egyhektáros, igen korszerű, öntözését számítógép vezérelte üvegházrendszer idén év elején elkészült, s ma főleg egynyári virágokat nevel utcák, parkok, balkonok díszítésére. S mikulásvirágot decemberre. Valójában nem Sepsiszentgyörgy ellátására rendezkedett be, a város az árukészlet mindössze egy százalékát veszi fel, virágjait Brassóban s még messzebb vásárolják fel az önkormányzatok, magánemberek.

De a gazdasági válságot még ebben az ágazatban is érzik, takarékoskodnak az önkormányzatok a parkok, zöldövezetek beületésekor, nem épülnek új házak, irodák, ahová dísznövényeket vásárolnának, s még az a lassú folyamat is mintha elakadt volna, ami egy-két évvel ezelőtt meghonosodni látszott: a tömbházlakók erkélyeiket, ablakaikat egynyári virágokkal ékesítenék.

Ennek dacára Rendi Ferenc úgy érzi, életterve sikerült, kertészete él, gyermekei nyomdokaiba léptek, fia most végezte, lánya most kezdi a kertészeti egyetemet. Érdemes húzni, napi nyolc óránál többet dolgozni, s ami nem elvetnivaló: harminc-negyven embernek kenyeret adni.