Kegyetlenül peregnek egymás után az évek. Nyár nyárra jön, az ősz télbe fordul, emberöltők váltogatják egymást, s ha valaki nem jegyez le valamennyit a hétköznapok történéseiről, odavész az, ami ma jelen, ám évtizedek múlva múlttá patinásodik. Hallom, hogy két ember összefogásával monográfia-terjedelmű munka született Lemhényről, közelebbről nyomdakész lesz. Hallom, hogy uniós szinten megújul a vágóhíd és a húsfeldolgozó, hogy itt is eltűntek a szemétlerakatok, hogy alakul a közművesítés Lemhényben.
Felső-Háromszék húsgyára
A Torró-Impex Kft.-nél nincs szünidő: napok kérdése, és teljesen felújított, a legkorszerűbb uniós elvárások szerint felszerelt csarnokokban folytatják az állatvágást, a húskészítmények előállítását. Az irodákban állandóan csörög a telefon: Moldvából, a Bánátból is érkeznek a megrendelések, naponta indulnak autónyi hússzállítmányok az ország minden tája felé.
Dr. Páll Andor: A recessziót át kell vészelni!
— Itt továbbra is szarvasmarha-, disznó-, ló- és birkavágás az alapfoglalkozás — tájékoztatott dr. Páll Andor állatorvos, tulajdonos és egységvezető —, és továbbra is működik a húsfeldolgozó részleg. A-kategóriájú üzem, ahol egy perc alatt egy sertést lehet levágni, tízpercenként pedig egy szarvasmarhát.
Vágóhidunk SAPARD-pályázat révén már évekkel ezelőtt megújult, most a daraboló- és a feldolgozórészlegen a sor a falufejlesztést szolgáló mezőgazdasági alaptól nyert pályázati pénzen, közel 1,7 millió euró értékben. A daraboló napok múlva indul, a feldolgozó kb. szeptemberre lenne kész. Közben dolgozik az üzem, csökkentett kapacitással, kissé szűkebb helyen. Úgy szeretném, hogy továbbra is adalékanyagok nélküli készítményeket forgalmazzunk, hagyományos fűszerekkel — só, bors, paprika, koriander — ízesítve.
Dr. Páll Andor jelenleg közel kétszáz környékbelinek biztosít munkalehetőséget, fő üzeme mellett egy építészeti-területrendezési profilú céget is működtet. Folyamatban a berecki zöldövezetek kialakítása, korszerűsítették a felsőlemhényi iskolát, kénytelenek voltak leállítani a kézdialmási iskola munkálatait. A tanügyminisztériumtól várt pénz késik, jelenleg közel hárommilliárd régi lej kinnlevőséget halmoztak fel. Eleinte gond nélkül működtette a cég az ojtozi deszkagyárat, mely kimondottan külföldnek (Szíria, Egyiptom, Arab Emírségek) termel. Kérdésünkre, hogy a pénzügyi válság mennyire éreztette hatását, dr. Páll Andor elmondta: „A hústermelésnél talán kevésbé, mert az élelmiszer napi szükséglet, bár több üzlet bezárt, kifizetési gondjai vannak, ám az ojtozi üzemnél kimondottan érezzük. Annyira visszaverték a fűrészáru árát, hogy az eltelt fél évben 150 000 euróra emelkedett az árkülönbség. Mi 25—30 százalékos árcsökkenéssel kell hogy eladjuk a faanyagot." Csak Páll doktor személyes érdeme, hogy a létezés szintjén tartja az ojtozi üzemet, remélve, hogy a recessziót túl lehet élni. Éreztük szavaiból, hogy ezt Ojtozért is cselekszi, mert lelkéhez nőtt, mert látja, hogy milyen veszéllyel járhat a katolikus magyar, peremjellegű faluközösség felbomlása és egy más irányból jövő, esetleges idegen gazdaságpolitikai invázió.
A Torró-Impex irodahelyiségeiben látható rangos képzőművészeti alkotások azt is elárulják, hogy Páll doktor pártolja a művészetet, mecénása a környék ilyen jellegű tevékenységének.
Készül a falukrónika
Tibád Sándor
Lemhény monográfiájának kéziratát Tibád Sándor berecki nyugalmazott történelemtanár asztalán pillantottuk meg.
Mike Géza
Ő a történelmi rész, Mike Géza mikós diák kollégám, volt lemhényi néptanácselnök a helytörténet ismerője. Ő az, aki mindenképp nyomdában szeretné látni a monográfiát, aki értékes helyi adatokkal szolgált, együtt készítettek interjúkat ma is élő érdekes lemhényi személyekkel, de szeretné kiépülve látni az egykor néhai dr. Bányai Árpáddal közösen megálmodott farkaspataki reumatikus kénes-gyógyfürdőt, viszontlátni a Szent Mihály-hegyi templom közelében, az Avas-tetőn megtalált és suttyomban elszállított, majd nyomaveszett „régészeti kincset", melyről jelenleg múzeumunk régész szakembereinek sincs tudomásuk.
Közben azt is sikerült kibogoznunk, hogy a tudós erdőmérnök, vegyész és főiskolai tanár, Bencze Gergely (1854—1925) családja — ellentétben az eddigi hiedelmekkel — tősgyökeres lemhényi família volt, méltán megérdemli, hogy a falu jeles szülöttjeként emlegessük.
Tibád tanár úr sok munkát fektetett a lemhényi kéziratba. Értékes az az adathalmaz, amelyet a nemzeti és az egyházi levéltárakban kijegyzetelt. Ez a Gábor Áronról készült kis emlékkiadványát követi, kiadását dr. Páll Andor tette lehetővé. A hódmezővásárhelyi nyomdában már a Templom és iskola című, 250 oldalra rúgó munkája, az asztalán a Falu és történelem című kézirat. Mindkettő Bereckről szól.
A lemhényi lelet
Mike Géza különös „követ" helyez az asztalra. A Feketeügybe ömlő Kövesptakban találta egy helybeli pásztorember. A mi ez? kérdésre valószínű, hogy még a geológus válasza is késni fog, ugyanis a kő talán éppen súlya, vastartalma miatt, akár utólag emberkéz formálta agyagvasérc (szferosziderit) is lehetne (jobb alsó felében gyanús bemélyedéssel), azonban megtalálója — kissé merészen — „ősállati láblenyomatot" feltételez.
Réti Kinga és Tímea
Lemhény egyik tehetséges fafaragómestere Réti Barnabás. Hobbiból, kedvtelésből farag szabad idejében. Ostoros testvértelepülésnek faragott egy székely kaput a millenniumi parkba. „Szépfaragói tehetségéről" két serdülő lánya mesélt nekünk. Rétiék panziót is működtetnek, ám idén még nem érkeztek vendégek. Tímea Kézdire készül a tanítóképzőbe, nemrég érkeztek haza a heves Megyei Ostorosról. A helyi tanács ajándék kirándulása volt ez a végzős tanulók számára. Testvérhúga, Kinga a helybeli Bem József-iskola utolsó éves tanulója.
Iskoladolgoknál maradva mondjuk el, hogy augusztus 9-én érkezik egy ostorosi gyerekcsapat Lemhénybe, akik még soha nem jártak Erdélyország földjén. „Mi továbbra is ápoljuk iskolánk névadójának, Bem Józsefnek az emlékét. Szeptemberben Veszprémben lesz a Bem élete és munkássága témájú verseny. Ott leszünk mi is, és jönnek a lengyel gyerekek is" — tájékoztatott Jenáki Jolán, a lemhényi iskola igazgató-tanára.
Mezősirató Tuzsonék a máról vitáznak — Mind szép és mind jó — de mi lesz a mezővel? A kenyér és a pityóka megtermelőjének mikor fordul jobbra? — vetették fel Rétiék szomszédai. De mert az apa szűkszavúbbnak bizonyult, a fiú pontosított: 330 lejbe kerül egy hektár gabona levágása — mondta Tuzson Csaba —, és 50 bani a búza kilója! Mindenki ki tudja számítani, hogy milyen jók a pillanatnyi kilátások! Hol van itt a szántás ára, a vetőmag, a tárcsázás? Így megy tönkre az ország, saját magunk alatt vágjuk el a fát. — Ebből nincsen olyan hamar kiút — magyarázza egy holtfáradt, mezőről hazatérő idős ember. — Ha abbahagyom, egyik napról a másikra semmivé leszek. Azért van az ember, hogy reméljen. Hátha jön jobb is a kistermelőnek. Ha egyszer leszereltél róla, újrakezdeni nagyon nehéz... S akkor itt, falun, pláné, ha idős vagy, éhen halsz! Mégis, merre tart Lemhény? Megtudtuk, hogy halad a község a közművesítéssel. Kiépült az ivóvízrendszer, de időközben kiderült, hogy száz köbméter befogadóképességűre kell bővíteni a tárolást, s egy fúrás révén a hozamot is. Túl vannak már a szennyvízhálózat kivitelezésének a versenytárgyalásán, melyet a Tricomserv Kft. és a megyei útügy nyert meg. 750 000 euró értékű munkálat, de csak a község felét fedné le. Egyelőre a pénz alig tíz százalékával rendelkeznek, remélik azonban, hogy szeptemberben megkezdik a munkálatot. Az már valóság, hogy az egész községen végigfut az aszfaltozott főút. Velencében idén fejezte be az öt kilométeres aszfaltot a Walkdek-Impex Kft., de a lemhényiek jogosan panaszkodnak, hogy a mellékutcák állapota tűrhetetlen. Lukács István — Az Újszer aszfaltozása jobbít majd a helyzeten — tájékoztatott Lukács István alpolgármester —, amit szintén a Waldek cég végez még az idén. Lemhény mellékutca-hálózata kb. húsz kilométer hosszú. Ennek karbantartása valóban gond, alkalmi kavicsozásra-hengerelésre helyi erőből kerül sor, egyelőre a Kismezőn és Fűzfaluban. Ezekre a munkálatokra saját erőgépeinket fogjuk felhasználni.
