Problémát jelent a pitypang növekvő elterjedése a kultúrnövények között. A gyomirtást az évelő pillangósvetésekben és a vetett gyepekben kell alkalmazni agrotechnikai eszközökkel és gyomirtózással.
Az agrotechnikai munkálatokkal egyrészt meg tudjuk akadályozni a gyomfaj maggal való terjedését a még fertőzéstől mentes területekre, másrészt csökkentjük a talaj gyommagkészletét és a vegetatív szaporítóképességet a már fertőzött területeken. Egyik legkézenfekvőbb mód a vetésforgó betartása. További lehetőség a fertőzés behurcolásának megelőzésére a parcellaszélek, árokpartok, útszegélyek karbantartása sorozatos kaszálással és permetezéssel. Annak ellenére, hogy a gyöktörzs feldarabolása után minden részből fejleszthet új növényt, a szántóföldi kultúrákban a talajműveléssel elpusztítható. Magvai a talajban csak néhány évig őrzik meg csírázóképességüket, így fontos a magérlelés megakadályozása. Szóba jöhet a kaszálás is, de nem irtható megfelelő hatékonysággal.
A vegyszerekkel szembeni ellenállásról, sajnos, kevés adat áll rendelkezésünkre. A kalászos és kapásnövényű területeken csak szálanként fordul elő. Abban az esetben, ha számottevően elszaporodna a gabonatáblában, a pitypang 2—4 leveles fejlettségéig a 2,4-D, valamint a Granstar, aratás után a gabonatarlón a Roundup jól alkalmazható.
Az évelő pillangósok közül elsősorban a lucerna és a vörös here a legveszélyeztetettebb a fertőzés szempontjából. Legfontosabb feladat a megelőzés, amelynek érdekében már az előveteményből célszerű kiirtani. Fontos, hogy csak tiszta és jól előkészített területre telepítsünk évelő pillangósokat. Ügyelni kell a vetésidő helyes megválasztására — kerülve a túlságosan korai vetést —, valamint a megfelelő növénysűrűség biztosítására. A fiatal telepítésű lucernának a fejlődés kezdeti szakaszában még nincs gyomelnyomó képessége, ezért ebben a szakaszban fokozottan érzékeny a gyomosodásra. A lucernás telepítésének első évében általában az egyéves gyomok jelennek meg, de a szakszerűtlen telepítéssel és a maggal jól terjedő évelők, így a pitypang is bekerülhet a területre. Ebben az esetben szükséges a gyomirtózás. A védekezés így sem könnyű, hiszen megfelelő hatékonysága csak a Pivotnak van (0,8—1,2 liter/ha), ez a vetett herében is alkalmazható. A permetezés optimális időpontja a lucerna 3—6 leveles, illetve a pitypang tőlevélrózsás állapota. A későbbi, a virágzás kezdetétől végzett kezelések hatékonysága már jóval kisebb. A megfelelő tőállományú és jól beállt fiatal lucerna a kaszálás megfelelő számával és időzítésével egy-két évig nem enged teret a gyomnövényeknek. Azonban ahogy megkezdődik a növény ritkulása, egyre nagyobb mértékben szaporodnak el az évelő gyomnövények. A többéves lucernában a Pivottal való kezelés időpontja a lucerna fakadása előtt vagy közvetlenül az első kaszálás után a legmegfelelőbb.
A réteken és legelőkön gyepalkotó növény jó mikroelem-kiegészítő. Negyven százalékot meghaladó elterjedés esetén viszont már károsnak tekinthető, és ajánlott a gyomirtózás. A költséget figyelembe véve az olcsóbb készítmények (2,4-D, a dikamba-hatóanyagúak) használata javasolt. A vegyszeres gyomirtás a leghatékonyabb április végén, május elején.
A növénytermesztő szempontjából a pitypang elsősorban kárt okoz, tehát nemkívánatos növény. Haszonnövényként gyepalkotóként hasznosítható, és értékes növény lehet más zöldtakarmánnyal keverve, mert magas a mikroelem-tartalma. Különösen sok rezet és káliumot tartalmaz.
A pitypang viszont nagyon jó mézelő növény, tömeges virágzása áprilisra, május elejére esik. A méhek annyira szeretik, hogy gyakran az ekkor virágzó gyümölcsfákat is elhanyagolják, a hektáronkénti mézhozam 80—100 kg körüli.
Ugyanakkor kiváló gyógynövény, a gyökerét októberben, leveleit vagy a teljes növényt tavasztól augusztusig gyűjtik. Szárítva teát főzhetünk belőle, és általában cukor nélkül fogyaszthatjuk epehajtóként. Vízelhajtó hatása is ismert. A pitypangtea két-három hétig tartó fogyasztása után testsúlycsökkenés is elérhető. Alkalmas a vesekövek elhajtására és egyéb gyógynövényekkel társítva a gyomorsav bősége ellen. Az állatgyógyászatban levélzetét a tejképződés fokozására adják. Nyugat-Európában, főként Franciaországban a pitypangot termesztik, és salátaként fogyasztják, létrehozván néhány sajátos, nagy levelű fajtát.
