Bill Gates búcsút mondott a Facebooknak, mert már nem bírta a sok barátkérő üzenet kezelését. A Microsoft alapítója egy Újdelhiben rendezett üzleti fórumon jelentette be, hogy bezárja a közösségi portálon lévő profilját, mert kezelhetetlen mennyiségű üzenet árasztja el. ,,Tízezer ember kérte, hogy a barátom lehessen" — mondta el a világ leggazdagabb embere, aki eleinte megpróbált szelektálni a számára teljesen ismeretlen személyek között, de kénytelen volt belátni, hogy az egész merő időpocsékolás.
A Facebook tagsága július közepén átlépte a negyedmilliárdos létszámot — ötvenmillióval növekedve áprilishoz képest —, ám éppen Gates kilépése az egyik jele annak, hogy egyre többen már rabságnak érzik a jelenlétet a világháló legnépszerűbb közösségi portálján — írta az ANSA. Az informatikai forradalom óriási jótétemény volt, de ha nem vigyázunk, a technikai eszközök csak az időnket rabolják — figyelmeztetett Gates az újdelhi konferencián, amelyen kitüntetést vett át alapítványa, a Bill and Melinda Gates Foundation karitatív tevékenységéért.
A Microsoft alapítója nem az egyetlen az informatika óriásai közül, akik szerint a technológiák túlzott alkalmazása megbéníthatja az életet. Eric Schmidt, a Google elnök-vezérigazgatója számára is egy kikapcsolt számítógép jelenti a legnagyobb boldogságot. ,,Kapcsoljátok ki a számítógépeteket, a mobiltelefonotokat, és nézzétek a benneteket körülvevő embereket! Fel fogjátok fedezni, hogy az élő emberi lények jelentik a legfontosabb dolgot a világon" — mondta nemrég Philadelphiában friss diplomásoknak Schmidt, aki szerint a boldogság forrását a hús-vér személyekkel fenntartott valódi emberi kapcsolatok jelentik, és nem a Facebook vagy a Twitter a fontos.
,,Az egyetlen dolog, ami igazán számít az életben, az emberi kapcsolatok" — erre a végkövetkeztetésre jutott Amerikában manapság sokat tárgyalt tanulmányában George Vaillant, a Harvard pszichológusa is, aki a cambridge-i egyetemnek a nagy világgazdasági válság idején diplomázott hallgatói körében firtatta a hosszú, boldog élet titkát.
