Hatalmas az árkosi Szentkereszti-kastély parkja, az egykor szépen gondozott, fakülönlegességekkel beültetett, kilenchektáros terület jócskán elgazosodott — és emiatt nem a művelődési központ mindenkori vezetője hibáztatható, hiszen szakemberre, elegendő munkáskézre sohasem futotta a kulturális minisztériumhoz tartozó intézménynek. Néha-néha levágattak egy-két, a kastélyra esetleges veszélyt jelentő fát, a pázsitot is csak a főbejárat közelében gondozták.
Ha a sofőr besorolású alkalmazottat is odateszi a kertben dolgozni, összesen négy embert foglalkoztathat a parkban — mondja Kopacz Attila, a művelődési központ vezetője. A minisztériumban azt tanácsolták, bedolgozókat alkalmazzon idénymunkára, de olyan keveset fizethet nekik, hogy annyiért senki nem dolgozik. A véletlen azonban segítő kezeket rendelt, Emil Pantelimon, az Echo Egyesület vezetője ajánlotta fel, besegítenének a park rendbetételébe — az ötlet aztán zsíros kenyeres körítéssel és esti zenéléssel feldúsítva szárba szökkent, s tegnapra meg is hirdették az önkéntes közmunkát. Dolgos kezekben pedig nem volt hiány, a fiatalok a parkban sétányokat takarítottak, a gaz alól előbújtak a régi járólapok, szegélyköveket meszeltek, aljnövényzetet irtottak, lapátoltak, kapáltak, gereblyéztek, az igazgató is kaszát fogott kezébe, elektromosat ugyan, de a gyomot épp oly jól írtót, a reggeltől estig dolgozó kéttucatnyi echós fiatal mellé hosszabb-rövidebb ideig még legalább ugyanannyian csatlakoztak, akadt köztük, aki első alkalommal járt a kastélynál — és ez is egyik célja Kopacz Attilának: most épp munkával, de bármikor a széppel, kellemessel oda csalogassa az embereket. A tegnapi munka eredménye látványos, a park fellélegzett, még a madarak is vígabban csivitelnek a fák között — érdemes hát kilátogatni Árkosra.
