Itt nincs szabály, nincs nyilvántartás, nincs rend, itt mindenki azt csinál, amit akar. Egész héten nyugodt a környék, de hétvégén megérkeznek a brassói törzsvendégek (bizonyos csoportok évek óta mindig itt vannak). Péntek délután bekapcsolják zeneszerszámaikat a legmagasabb hangerőre, és vasárnap délután állítják le — s ráadásul állandóan ordítanak, mint az eszeveszettek, ha szép az idő, ha csúf. Közben megy az ingyencirkusz. Néha sátrakon hajtanak keresztül (ahol éppen valaki alszik), felégetik a budit, hazamenet pedig dudálnak a faluban a padon ülő emberekre; egyikük az alsóját letolva mutogatta azt a testrészét, ahol az eszét tartja. Az alpolgármester mondja, hogy szembeálltak a rendőrrel, amikor az igazoltatni akarta őket. Néha megjelennek a csendőrség emberei is, de azok nem nagyon avatkoznak közbe.

Mindez azonban a kisebbik baj jelenleg. A nagyobbik az, hogy a közelmúltban még medvéket is kaptunk tőlük. Tizenöt éve nyaralunk ottani házunkban, de sosem gondoltuk, hogy az unokákat nem szabad az erdőbe kiengedni, ahol összeverődve szoktak játszani, építeni, s ahol nyugodtan jártunk sötétedés után is. Most ennek vége. Mikor a szomszéd mondta, hogy medve járt az udvaron, el sem hittem. A másik szomszédnál a teraszra is felment, állítólag le is fényképezte. Ekkor már kezdtem gondolkodni, és hamarosan — mikor egyik délben fiatal vendégeinkkel úgy száz méterre a háztól megpillantottuk, de főleg a minap, szürkületkor, mikor a szomszéd kutyájának ugatására az erdő felőli kapuhoz mentem, s alig két-három méterre megláttam a behemót nagy állatot, mely az ugatásra rá sem hederítve nyugodtan ballagott — rádöbbentem, hogy ez nem vicc, hanem valóság. Érdeklődtünk a nyári szállások pásztorainál, ők magyarázták, hogy tényleg látták is, amint több medvét elengedtek bizonyos személyek. Ezek a medvék meg vannak szokva az emberrel, nem zavarja őket a zaj. Rendszeresen meglátogatják a halászokat, mindenki menekül. De meddig? Az alpolgármester szerint jelentették már Brassónak a jelenséget, de azok ekelnek-mekelnek, hogy fénykép kéne, hogy amíg komolyabb baj nem történik, addig nem lépnek. Hát ez felháborító! Tudják, amit tudnak, hiszen ők telepítették ide. Nekik többet érnek a medvék, mint az emberek (nemhiába jártak kommunista szellemű iskolába). És ha esetleg bekövetkezik, ami szinte elkerülhetetlen, ki lesz a felelős? Jár az eszemben olyan gondolat is, hogy nincs-e összefüggés a Székelyföldön megjelenő brassói medvék és az utóbbi időben elharapózott magyargyűlölet között. Hihetetlen, hogy ne lenne nálunk is felelős személy, aki tud a dologról (valaki megjegyezte: ,,ez a Vadászbéla megéri a pénzét"). Szinte hihetetlen, hogy csak úgy egyszerűen lakott területre telepítsenek vadállatokat Brassóból — de a valóság az, hogy már Sepsiszentgyörgy környékén is megjelent a medve az út szélén. Embertől nem félő kukázó medve! Mi meg itt vagyunk e gyönyörű helyen nyár közepén, és nem merünk az erdőbe bemenni. Sok gyermek nyaral itt, mit csináljunk velük? Nem lehet csak úgy bezárni őket, de mit is jelent a kerítés egy ilyen nagy állatnak, az ember irtózik kimenni éjjel az udvarra, még akkor is, ha szükséges.

Ezért kérjük a megye illetékeseit, hogy lépjenek közbe az ügy rendezése érdekében, és kérjük a felelősök megbüntetését; várjuk, az arra hivatottak felelősségük vállalásával jelentsék ki nyilvánosan, hogy az erdőben visszaállt a rend, és lehet nyugodtan járkálni benne.

Szabó Árpád, Sepsiszentgyörgy