Brassói ajándékok a Besenyői-tónak

2009. augusztus 7., péntek, Közélet

,,Be kár, hogy ez a hely nincs legalább száz kilométerre Brassótól" — mondta egy idősebb horgász a 90-es évek derekán, amikor elkezdték az építkezéseket a Besenyői-tónál. Milyen igaza volt! Kocsmát, kempingtábort alakítottak ki a parton, ami nem lenne baj, ha civilizáltan üzemeltetnék — a kempingezés alaptörvényei közé tartozik, hogy meddig lehet zajongani és mekkora hangerővel —, de a Daragus-birodalom a dzsungel törvényei szerint működik, ezért is járnak ide sokan.

Itt nincs szabály, nincs nyilvántartás, nincs rend, itt mindenki azt csinál, amit akar. Egész héten nyugodt a környék, de hétvégén megérkeznek a brassói törzsvendégek (bizonyos csoportok évek óta mindig itt vannak). Péntek délután bekapcsolják zeneszerszámaikat a legmagasabb hangerőre, és vasárnap délután állítják le — s ráadásul állandóan ordítanak, mint az eszeveszettek, ha szép az idő, ha csúf. Közben megy az ingyencirkusz. Néha sátrakon hajtanak keresztül (ahol éppen valaki alszik), felégetik a budit, hazamenet pedig dudálnak a faluban a padon ülő emberekre; egyikük az alsóját letolva mutogatta azt a testrészét, ahol az eszét tartja. Az alpolgármester mondja, hogy szembeálltak a rendőrrel, amikor az igazoltatni akarta őket. Néha megjelennek a csendőrség emberei is, de azok nem nagyon avatkoznak közbe.

Mindez azonban a kisebbik baj jelenleg. A nagyobbik az, hogy a közelmúltban még medvéket is kaptunk tőlük. Tizenöt éve nyaralunk ottani házunkban, de sosem gondoltuk, hogy az unokákat nem szabad az erdőbe kiengedni, ahol összeverődve szoktak játszani, építeni, s ahol nyugodtan jártunk sötétedés után is. Most ennek vége. Mikor a szomszéd mondta, hogy medve járt az udvaron, el sem hittem. A másik szomszédnál a teraszra is felment, állítólag le is fényképezte. Ekkor már kezdtem gondolkodni, és hamarosan — mikor egyik délben fiatal vendégeinkkel úgy száz méterre a háztól megpillantottuk, de főleg a minap, szürkületkor, mikor a szomszéd kutyájának ugatására az erdő felőli kapuhoz mentem, s alig két-három méterre megláttam a behemót nagy állatot, mely az ugatásra rá sem hederítve nyugodtan ballagott — rádöbbentem, hogy ez nem vicc, hanem valóság. Érdeklődtünk a nyári szállások pásztorainál, ők magyarázták, hogy tényleg látták is, amint több medvét elengedtek bizonyos személyek. Ezek a medvék meg vannak szokva az emberrel, nem zavarja őket a zaj. Rendszeresen meglátogatják a halászokat, mindenki menekül. De meddig? Az alpolgármester szerint jelentették már Brassónak a jelenséget, de azok ekelnek-mekelnek, hogy fénykép kéne, hogy amíg komolyabb baj nem történik, addig nem lépnek. Hát ez felháborító! Tudják, amit tudnak, hiszen ők telepítették ide. Nekik többet érnek a medvék, mint az emberek (nemhiába jártak kommunista szellemű iskolába). És ha esetleg bekövetkezik, ami szinte elkerülhetetlen, ki lesz a felelős? Jár az eszemben olyan gondolat is, hogy nincs-e összefüggés a Székelyföldön megjelenő brassói medvék és az utóbbi időben elharapózott magyargyűlölet között. Hihetetlen, hogy ne lenne nálunk is felelős személy, aki tud a dologról (valaki megjegyezte: ,,ez a Vadászbéla megéri a pénzét"). Szinte hihetetlen, hogy csak úgy egyszerűen lakott területre telepítsenek vadállatokat Brassóból — de a valóság az, hogy már Sepsiszentgyörgy környékén is megjelent a medve az út szélén. Embertől nem félő kukázó medve! Mi meg itt vagyunk e gyönyörű helyen nyár közepén, és nem merünk az erdőbe bemenni. Sok gyermek nyaral itt, mit csináljunk velük? Nem lehet csak úgy bezárni őket, de mit is jelent a kerítés egy ilyen nagy állatnak, az ember irtózik kimenni éjjel az udvarra, még akkor is, ha szükséges.

Ezért kérjük a megye illetékeseit, hogy lépjenek közbe az ügy rendezése érdekében, és kérjük a felelősök megbüntetését; várjuk, az arra hivatottak felelősségük vállalásával jelentsék ki nyilvánosan, hogy az erdőben visszaállt a rend, és lehet nyugodtan járkálni benne.

Szabó Árpád, Sepsiszentgyörgy

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 511
szavazógép
2009-08-07: Közélet - x:

Mindennapi útgondjaink — Farcádi Botond

Visszatérő téma a Kovászna Megyei Tanács ülésein Háromszék úthálózatának állapota ― és nem véletlenül, hiszen a mindenkit érintő és érdeklő kérdésre a pénzhiány miatt máig sem sikerült megoldást találni. A próbálkozások nagyjából a központi költségvetésből cseppenő pénzből történő toldozás-foldozásban merültek ki, az elmúlt évek során még útfelújítási tervek sem készültek. Talán ezért is számít valamelyest áttörésnek, hogy az önkormányzat legutóbbi ülésén 700 000 lejt különítettek el öt megyei út felújítási tervének elkészítésére, igaz, még sok időnek kell eltelnie, hogy a döntés eredményét az autósok is érzékeljék, leghamarabb jövő évben kezdődhet el a korszerűsítés.
2009-08-07: Közélet - x:

Liszt és cukor rászorulóknak — Farkas Réka

Az Európai Unió segélyalapjából juttatnak cukrot és lisztet a rászorulóknak. Előző években a programot a prefektúra bonyolította le, ettől az évtől a megyei önkormányzat felel érte, mely körlevélben értesítette a polgármestereket, állítsák össze a rászorulók listáját.