Szerinte a magyar választók nagy arányban szimpatizálnak pártja törekvéseivel, bár nyilvánosan még nem vállalják ezt. Ezért kormányzati szerepvállalásról a távlatokban gondolkodnak, hiszen a sorozatos megfélemlítés, a szélsőségességgel való riogatás miatt sok szakember nem meri még vállalni a közösséget a párttal. A Jobbik fő stratégiai célja, hogy minden magyar egy országban éljen, ám egyelőre a kettős állampolgárság és az autonómia valósítható meg. Előbbit mindenképpen szavazati jog megadásával tudják elképzelni — szögezte le Vona Gábor. A párt vezetője megerősítette, hogy Magyarország a magyaroké kell legyen, akkor valósulhatnak meg az alapvető nemzeti célok. A Fidesszel nem zárja ki a koalíció lehetőségét, ám annak, hogy az elkövetkező választások után közösen alakítsanak kormányt (a Jobbik biztos abban, hogy parlamenti párt lesz) azért nincs realitása, mert a két szervezet programja aligha gyúrható össze egy közös kormányzási programmá. A koalíciót úgy képzelné el, hogy a Fidesz vegye át a Jobbik kormányprogramját. Vona Gábor beszélt a párt EP-terveiről, ezek között szerepel egy Trianon-konferencia szervezése Brüsszelben, otthon pedig hivatalosan is nemzeti gyásznappá kívánják nyilvánítani június 4-ét. A határon túli szervezetekkel még nem sikerült kialakítani folyamatos kapcsolatot, ám ez a Jobbik egyik fontos célkitűzése.

A második nap egyébként két történelmi előadás is elhangzott, Egyed Ákos akadémikus a székely történelem sajátosságairól értekezett, Vincze Gábor pedig az üldöztetés és az együttműködés közé kényszerülő magyarországi és erdélyi református egyház 1945 utáni történetét vázolta. Somai József, a Romá­niai Magyar Közgazdász Társaság tiszteletbeli elnöke az erdélyi magyar szolidaritás és szövetkezés paradoxonairól beszélt. Az előadások sorában nagy érdeklődés övezte két hegymászó, Erőss Zsolt és Tulit Zsombor alpinista beszámolóját.